Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága

Az előrejelzés 205: A fő- és mellékfolyókon kialakuló árhullám-csúcsok találkozási feltéleleinek vizsgálata juttathat el ehhez a célhoz. Jványi Bertalan [6], amikor a Tisza múlt századbeli töltésezésének hatását értékelte, megállapította, hogy az árvizek szintje nem arányosan és nem egyenlő mértékben emelkedett a szabályozott Tisza teljes hosszában. Fokozottan emelke­dett Szolnok és Zenta között, de különösen a Körös és a Maros torkolata között. Itt torlódhatnak egymásra az árhullámok, s az árvíz itt mintegy „megszorul". Az 1970. év nagy árvize az LNV szintek ismert, több dm nagyságrendű emelkedésével ismét csak igazolta ezt a megállapítást. A Körös és Maros szabályozása azonban e folyókon a lefolyást meggyorsította. Ezzel elérték, hogy az árvizek első hulláma ne találkozzék tiszai eredetű tetőzések­kel. Azt azonban nem lehetett megakadályozni, hogy e két folyó meg ne töltse gyorsabban lefutó árvízével az Alsó-Tisza medrét, és ezáltal ne rontsa a Tisza víz­színének az esését felfelé, és azt sem, hogy a mellékfolyók későbbi árhullámai ne találkozhassanak a Tisza korábbi árhullámaival [6]. A Tisza vízrendszer árhullámai összetett tevékenységének vizsgálatára alkal­mas eszközként kínálkozik az irányított gráfok használata; azaz a szervezés- és vezetéstudományból már jól ismert hálódiagrammok hidrológiai értelmezése, és a „kritikus út" módszerének megfelelő átértékelésekkel történő alkalmazása. A gráf csúcspontokból és élekből álló topológiai alakzat. Az irányított gráf minden éle irányítással is el van látva. A fa olyan összefüggő gráf, amely nem tartal­maz egymásba záródó éleket. Képe egy fa elágazó ág-rendszerére emlékeztet, s ha a fa bármely ágát elmetszenénk, a fa is két részre esnék. Az adott csúcspontban gyökerező irányított fát azon túl, hogy irányítás nélküli értelemben is fát alkot, az jellemzi még, hogy a gyökér pontjából bármely más csúcspontjába vezető út is összefüggő, a fa irányításának megfelelően irányított út. Két vagy több gráfot izomorfnak mondunk, ha csúcsaik között olyan kölcsönösen egyértelmű megfelel­tetés adható, hogy két csúcs az egyik gráfban akkor és csak akkor van éllel összekötve, ha a megfele­lő két csúcs a másik gráfban, ill. további gráfokban is azonos irányí­tás mellett van éllel összekötve (1. ábra) [2]. Nyilvánvaló, hogy ha a folyók hozzáfolyás (elfolyás) nélküli szaka­szait éleknek, az összefolyási, vagy más kitüntetett pontokat csúcspontok­nak, és a vízfolyás irányát a gráf irá­nyításának tekintjük, úgy bármely vízgyűjtő terület vízrendszere gráf­elméletileg: fa; és azon belül bár­mely csúcspontra a folyásirányítás megfordításával irányított fát ültet­hetünk. Az izomorfia miatt a víz­rendszert jelképező fát egyenes da­rabokból álló, léptékhelytelen élek­kel is ábrázolhatjuk (2. ábra) [5]. 1. ábra. Gráf-elméleti alapalakzatok Puc. 1. 0op.\ibi nodouieu no meopuu rpaifi Fig. 7. Basic configurations in the graph theorg Abb. 1. Graph-theoretische Grundfiguren

Next

/
Thumbnails
Contents