Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.1. Vágás István: Az előrejelzés megbízhatósága
Az előrejelzés 201: — az árvízvédekezés emberi és gépi erőit a Marosról a Tiszára lehetett áttelepíteni. A várható tetőzésig egy hétnél valamivel hosszabb idő állt rendelkezésre, így adva voltak a megfontolt munka feltételei. A munka méreteit és célját, azaz a töltésmagasítások szükséges mértékét és helyét, ezzel kapcsolatban az esetleges további védekezési kapacitás megteremtését mielőbb tisztázni kellett; — a lakosság makói kitelepítésének nyomán a veszély fokozódásával Szeged lakosságának növekvő nyugtalansága volt észlelhető és további nyugtalanságtól is tartani lehetett. Megvolt a veszélye, hogy a nyugtalanság átterjedhet az árvízvédekezőkre is. Mindenképpen el akartuk kerülni a mihamarabbi világos tájékoztatással és a várható tetőzés értékének nap mint nap történő felfelé módosításának kikapcsolásával a felkészülés esetleges kapkodását vagy késedelmét, és szilárdnak kívántuk tudni a lakosság, munkatársaink, és a védelemvezetés bizalmát; — a jugoszláv árvízvédekező szervek a várható szegedi tetőzés alapján határozhatták meg, hogy tiszai magaspartjaikon szükséges-e védekezniük és védekezési erőket felvonultatniuk. Feladatunkat azonban nehezítette, hogy az árvízi előrejelzések — mint ez köztudomású — csak korlátozott időelőnnyel készíthetők. A még le nem hullott, vagy a csak részben lehullott esők az előrejelzés számára nyilvánvalóan még nem jöhetnek számításba. De a reális időelőnyön belül is előfordulhat, hogy — további csapadék, igy árhullám-tevékenység miatt a korábbi előrejelzés szerinti tetőzéseket utóbb módosítani kell; — egyes, máskor kisebb jelentőségű mellékfolyók, vagy azok együttesének rendkívüli hatásából váratlan áradási többletek keletkeznek a főfolyón; — a befogadó nagyobb vízfolyás vízemésztése az áradások olykor ritka, de adott esetben mégis előfordulható váratlan egybeesései miatt lényegesen csökken; — a számításba vett előzetes csapadék- és vízállás információink egyes részeiben hiányosnak, vagy tévesnek bizonyulnak; — eddig még elő nem fordult vízállásoknál az egyébként esetleg nagy pontosságúnak bizonyult előrejelzési segédleteink nem extrapolálhatók nagyobb bizonytalanság nélkül; — előrejelzési segédleteink egyébként sem vehették számításba az eddigi árhullámok egyedi tulajdonságait, és a bennük összefoglalt adatok statisztikai szórása már nem elhanyagolható érték. Mindezek nyomán tudatában kellett lennünk, hogy az előrejelzést az eljárásban rejlő és az eljárás alkalmazását követően keletkező külső okok miatt egyaránt terhelhetik a bizonytalanságok. Az árvízvédekezés számára azonban közömbös, hogy felkészülésében azért kénytelen késlekedni, mert az árhullám keletkezésének folyamata a befejezetlen, vagy, hogy az előrejelzési eljárásaink a pontatlanok. Ebben a helyzetben úgy véltük, hogy az éppen rendelkezésre álló információk mellett, számítva az árhullámok kis valószínűségű, tehát „rosszindulatú" alakulására és egybeeséseire is: — a veszélyállapot lehetséges változatainak kidolgozásával, és — az egyes változatok bekövetkezésének a jelen áradáson belül értelmezett valószínűségi mérlegelése útján segíthetjük a védelemvezetés döntéseit és tehetünk eleget feladatunknak [13]. A szegedi veszélyhelyzetet meghatározó legfontosabb hidrológiai feltételek május 25-re alakultak ki. A Tisza várható viselkedését illetően Szeged szempontjából az alábbi lehetőségekkel számolhatunk: