Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.7. Forgó László: Védekezés a Tisza alsó szakaszán

A Tisza alsó szakaszán 165 ták be.) Sok ezer tonna kőből a fontos védelmi szakaszok bekötése történt meg a köz- és üzemi úthálózatba, több mint 12 km hosszúságban. Az úttest szélessége 3 m volt, s az alapkőre vékony zúzalék és homokborítás került. Provizóriumként jól bevált. A homokpaplan, talajcsere, alagcső szivárgók. Már volt arról szó, hogy a folyóssá vált talajt a vízzel együtt kellett eltávolítani, mert az igen kötött lévén, a vizet nem bocsátotta el. A körtvélyesi szivattyútelep feletti szakaszon a talajelázás után talajcserét kellett elrendelni. Ennél a műveletnél a szállító géplánc és egyengető dózer a töltéslábhoz szállított földet a töltés tengelyére merőleges mozgásiránnyal a töltéstől a terep felé lassan kinyomta s ennek helyét az odaszállított homok foglalta el. így a helyreállított egyensúlyi helyzeten belül a töltés alatt maradt eredeti talaj szilárdsága az oldalnyomás hatására helyreállott, biztosítva a töltés állékonyságát (12. ábra). Ahol arra lehetőség volt, ott a töltéslábban alagcső sort is helyeztünk el a töltés tengelyével párhuzamosan, melyre merőlegesen 20 m hosszban s 30 m távolságban gyűjtő és kivezető alagcső sor épült a homokpaplan alá. A homokpaplan nyomópadka a térszint felett 1,0—1,5 m vastag volt s a terep felé eső szélén kotró munkával földcsatorna készült, mely az összegyűjtött, kiszivárogtatott vizet a közeli belvízcsatornába vezette. A villanyvilágítás. Nagy részben hálózatról, részben nagy teljesítményű agregátorokról biztosította az illetékes áramszolgáltató vállalat a villanyvilágítást. Nagy segítséget jelentett, mert teljes tájékozódási lehetőséget nyújtott minden kritikus helyen. Városi települések helyi védelme. A városok védelmére körgátak és terelő, valamint lokalizációs gátak épültek nagy gépi erőbevetésével. A munka részben a meglevő körgátak megerősítése, (Hódmezővásárhely, Csonyrád, Szarvas) új gátak építése (Makó) volt, másrészt a korszerű iparkörzetek védelmére kiegészítő új gátak épültek (Hódmezővásárhely, Szeged). Szeged körkörös védelmét körgátjának fóliaburkolatával, a fővédvonalon a parapetfal megtámasztásával tettük minden eshetőségre biztossá, mert e nagy város biztonságos kitelepítése igen nagy nehézséget jelentett volna. Ebbe a kategóriába tartozott az olajmező védelme, az Algyő—Tápé fronton, a már példaként említett fóliaborítás és nagyméretű szorítógát és párhuzamos csatorna kiépítésével. A szervezet s a védekezés erői Mivel óriási erőket kellett mozgatni, a hagyományos — rendelkezésekben meghatározott — szervezet nem lehetett kellőképpen ütőképes a maga védelmi szakaszokra decentralizált módján. A védelemvezetés nem veszhetett el az adott s kapott információk, utasítások „hírközlési pergőtüzében". Transzmisszióként védelmi körzetek kellettek, melyek jól összefogták a védszakaszokat. Az igazgatóság szakembereinek (mérnök, technikus, őr, kubikos, stb.) helyismerete nélkülözhetetlen volt a segítségünkre siető műszaki-, katonai-, közerő reális beosztása, erejének optimális bevetése, kihasználása érdekében. Üj szakcsoportokkal bővült a védelmi szervezet, mint pl. a szakértők, az utakat tervező és kivitelező, injektáló és bentonitot alkalmazó, hírközlő és világító, műtárgyvizsgáló, töltésál-