Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.5. Papp Ferenc: Védekezés a Berettyón és a Sebes-Körösön

3.5 VÉDEKEZÉS A BERETTYÓN ÉS A SEBES-KÖRÖSÖN Papp Ferenc

1 , A Berettyó két partjának és a Sebes-Körös jobb partjának 1970. évi árvédekezését, annak eseményeit és tapasztalatait már több helyen részletesen leírták és értékelték.

2 Ezért e helyen — a részletezést mellőzve — csupán a védvonalak kritikusabb szakaszaival foglalkozunk és azokkal a védekezési munkákkal, melyek rendkívüliségükkel, a veszélyes árvízi igénybevételek felszámolásával eredményeket értek el, és így mind szakmai, mind népgazdasági szempontból érdeklődésre tartanak számot. A védett területből és a védelmi vonalakból azt a részt, ahol az 1970. évi árvíz elleni védekezés lezajlott, az 1. ábra tünteti fel. Az alábbi sorokban az egész védekezésből főképpen három védekezési munkával foglalkozom: az újirázi kritikus szakasz védelmének, a Foki-hid környékén kialakult töltéscsúszásoknak, és a vésztározásnak, mint védekezési módnak ismertetésével. I. A védekezés rendkívülisége A Berettyón és a Sebes-Körös jobb partján a védekezés rendkívüliségét több tényező és azok egymásra hatása okozta. Ezek a következők voltak: — A március-április hónapban levonuló három árhullám idején az első árvédelmi fokot meghaladó vízszint az alsó szakaszon már 25 napig áztatta a töltést. — A LNV-t meghaladó május—júniusi árhullám valószínűsége statisztikai adatsor alapján igen kicsi. Ennek ellenére olyan árhullám vonult le május 13. és és június 30. között, mely által a töltésekre előidézett terhelés meghaladta ezek számított árvízi teherbíró képességének határát. — Míg a júniusi árhullám a folyók felső szakaszán nem érte el az LNV-t sem, (Körösszakálnál 24 cm-rel, Kismarjánál 97 cm-rel maradt alatta), addig az alsó szakaszon a Berettyó Szeghalomnál 112 cm-rel, a Sebes-Körös az újirázi szakaszon 50 cm-rel, a Foki-hidnál pedig 100 cm-rel lépte túl az LNV-t. Tartóssága szintén minden eddigit felülmúlt (2. ábra). - Miután az árvízi terhelés meghaladta a töltések számított teherbíró képességét, a töltések állapotának romlása gyorsan következett be. — Olyan körülmények között kellett védekezni, amikor a felázott terepen még lánctalpas járművek sem tudtak közlekedni, a töltéskoronán pedig a töltés 1 Papp Ferenc mérnök, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője (Debrecen) 2 ,.Tájékoztatás a Tiszántúl vízgazdálkodásáról" című Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kiadványának 1970. évi 1—2. füzetében.