Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.4. Takács Lajos: Védekezés a Körösökön

•124 Az árvíz elleni védekezés rületén levő hat község, valamint a Fekete- és Fehér-Körös között levő egy község lakóinak kitelepítését. A magyar területen levő ártér a vízgyűjtő romániai része felől teljesen nyitott, ezért különös szerencse, hogy a várt töltésszakadás olyan helyen következett be, ahonnan a vizek — a Felfogó-csatorna töltése miatt — magyar területre lefolyni nem tudtak. .'{. A védekezés tapasztalatai és az árvízvédelmi biztonság növelésének lehetőségei A Körösök vízgyűjtőjének romániai területén beállott és folyamatban levő változások a múlthoz képest megváltoztatták a lefolyási viszonyokat. Ezért a jövőben mind a gyors hóolvadásből, mind az intenzív csapadékhullásból származó árvizek gyorsabb jelentkezésével és nagyobb víztömegével lehet számolni. Ebből az alábbi védelmi feladatok következnek: — Az 1970. évi adatok ismeretében szükséges meghatározni a Körösök töltéseinek gazdaságosan kiépíthető védképességél és erre a védképességre kell a fejlesztéseket elvégezni. — Miután az ártér a keleti irányban a román területen esetleg bekövetkező gátszakadás árvize ellen nem védett, ezért az országhatáron megépítendő lokalizációs töltésekkel szükséges a magyar területek védelmét biztosítani. — A töltésezésekkel gazdaságosan el nem érhető védőképesség biztosítása érdekében mind hazai területen, mind az országhatáron túl, tározási lehetőségeket kívánatos kialakítani, az LNV felett mutatkozó árvíztömegek lecsapolására. Az 1970. évi rendkívüli árvíz alkalmával észlelt és feltárt töltéstulajdonságok ismeretében a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság meghatározta a Körösök töltéseinek védőképességét.

2 Ezalatt azt a mértékadó vízmércékre vonatkoztatott legnagyobb vízszintet értjük, amelyet maximálisan kifejthető védekezés mellett a védvonal minden egyes pontja katasztrofális meghibásodás nélkül valószínűleg elbír. Ennek meghatározásához először a védekezés nélküli védőképességre jellemző vízállásokat állapítottuk meg, az alábbiak szerint: h^töltésmeghágás elleni védőképesség. A töltés magasságát 0,6 méterrel redukáltan vettük figyelembe, tekintettel arra, hogy a töltés felső része biológiai, fizikai és kémiai behatások miatt védőszerepre alkalmatlan. /i

2= a töltés altalajtörés elleni védőképessége. A számításhoz Bligh—Lane féle módszert alkalmaztuk. Eszerint: H

kritiku

s=L/K, ahol L = szivárgási hossz, K = a talaj minőségétől függő tényező. Ezzel a módszerrel minden szelvényben két várható szivárgási út mentén végeztünk számítást és a továbbiakban a kedvezőtlenebb esetet vettük figyelembe. h

3= a töltés átázás és csúszás elleni védőképessége. Mivel a h

3 érték meghatározásának alapfeltétele, hogy a földgát anyaga homogén, átlagértékekkel figyelembe vehető legyen, s mivel ez a feltétel a Körösök védtöltéseinek a réteges kiépítése miatt nincs meg, ezért a h

3 értéket az eddigi árvízi feljegyzések és tapasztalatok alapján vettük fel. /i

4= hullámverés elleni védőképesség. A meghajtási hosszakat a védettség és a szélsebesség gyakorisága függvényében állapítottuk meg. 2 Bogárdi—Máthé módszere alapján, lásd Vízügyi Közlemények 1968/4. füzet