Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.2. Jancsó Gyula: Árvízvédelem a Tisza felső szakaszán

•100 Az árvíz elleni védekezés utóbbi szerint a tiszabecsi szelvényt kivéve ez az árvíz az utóbbi 25 év legtartósabb árvize volt. A májusi árhullámot megelőzően áprilisig 3 kisebb árhullám, és május 13-ig jelentős víztömeg vonult le a Tiszán. A felső vízgyűjtőn említésre méltó vízkészlet már nem volt. A váratlanul heves csapadék hatására előre nem látható magasságú és tartósságú árhullám vonult le, melynek hevességére jellemző adatokat a III. láblázat mutatja be. 3. Az árvíz elleni védekezés A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság felkészült a meglepetésszerű árvizek kivédésére. Tiszabecsen és Mátészalkán április 2. és június 12-e között 41 napon át tartott az árvédekezési ügyelet. Az árvédelmi vonalakon, a májusi árhullámnál, május 13-án kezdődött az árvédekezés, mely az alsó szakaszon június 2-án ért véget. A júniusi árhullámnál a védekezés június 12. és 21-e között tartott. Az egyes árvédelmi szakaszok védekezési munkáinak időtartamát a 4. ábra tünteti fel, melyből is megállapítható, hogy a májusi árhullámnál a védekezés I. szakaszon 8 nap és 4 óráig, a leghosszabb a XI. szakaszon 19 nap és 16 óráig tartott. a) Az egyes védelmi szakaszok védekezési munkái A tarpa-gergelyiugornyai szakaszon beavatkozásra csak néhány helyen volt szükség. A legtöbb figyelmet a Tivadar környéki helyzet alakulására kellett fordítani. A régi gátszakadás helyén (52 800 fm) május 15-én buzgár keletkezett, melyet gyors intézkedéssel sikerült megfogni. A töltés közelében a mentett oldalon levő kopolva is veszélyesnek bizonyult, ezért haladéktalanul feltöltötték. Megemlíthető, hogy a Tivadar—Kisar közötti mederszűkületben az új közúti híd alatt még állt a régi, provizórikus híd felépítménye, mely kisebb duzzasztást okozott. A júniusi árhullám szintje lényegesen alacsonyabb volt, beavatkozásra csak a jándi régi és új töltés csatlakozásánál volt szükség. A gergelyiugornya—lányai szakaszon több helyen szivárgás, átázás, buzgár és csurgás jelentkezett. A buzgárok és szivárgás főleg Lánya környékén a rossz altalaj és Tiszavidnél a közeli morotva miatt jelentkeztek, átázás pedig ott keletkezett, ahol a töltés keresztmetszetében, főleg a padkánál hiányok voltak. A védekezés főleg homokzsákkal és átázásnál még nyomópadka építéssel történt. Tiszaszalkán a Szipa-zsilipnél állandó csurgás volt, a zsilipet átépítették és ellennyomó medencét létesítettek. Veszélyes helyzetek nem alakultak ki. A júniusi árhullámnál több helyen gyenge szivárgás jelentkezett, beavatkozásra azonban nem volt szükség. A zsurk—veresmarti szakasz fontosságát hangsúlyozza, hogy többek közöLt ez védi a záhonyi vasúti csomópontot és közlekedési vonalakat. Három helyen kellett komolyabban védekezni: Tuzsérnál, Záhonynál és Zsurknál, ahol Tuzsérnál átázás, Záhonynál erős szivárgás, Zsurknál buzgár ellen kellett védekezni, mégpedig Tuzsérnál homokzsákterheléssel, Záhonynál fóliaterítéssel, és 6 000 m

3 földmunkával és Zsurknál 25 000 db zsák felhasználásával. A júniusi árhullám különösebb esemény nélkül vonult le.