Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.2. Lászlóffy Woldemár-Szilágyi József: Az 1970. évi tiszavölgyi árviz hidrológiai jellemzése

54 Árvizek és az 1970. évi árvíz Ezért el is tekintünk a közlésüktől és a VI. táblázatban csak azt adjuk meg, hogy az 1970. évi tetőző vízállások milyen mértékben tértek el az árvízvédelmi gátak magasságára korábban mértékadó és az újonnan számított 1% valószínűségű árvízszinttől. 5. Tanulságok és teendők Az árvízi időszak tapasztalatai és az utolsó évtizedben mind gyakoribbá váló nagyvizek elleni védekezés szükségképpen maga után vonja, hogy mélyrehatóan foglalkozzunk az árvízvédekezés alapjait biztosító hidrológiai és hidrometeorológiai adatszolgáltatás szintjének emelésével. Számos tanulmány bizonyítja ugyan, hogy vízrajzi szolgálatunk az árvíz időszakában helyt állt/mégsem állíthatjuk, hogy ne volnának az árvíznek megszívlelendő tanulságai hidrológiai vonatkozásban is. A tapasztalatok értékelése után a teendőket a következőkben foglalhatjuk össze. a) A vízhozammérések tapasztalatai Az árvízi mérések jobb előkészítése érdekében a mérések helyét feltétlenül előre kell meghatározni, a kijelölt szelvényeket a helyszínen megfelelően meg kell jelölni, ismételt felvételekkel folyamatosan nyilvántartani és korszerű, teljesértékű a helyszínen tárolt mérési felszereléssel ellátni. A felszerelés összeállításánál nagy súlyt kell vetni a vízi járművek stabilitására és mozgékonyságára, továbbá a vízen végzendő munkát biztosító segédberendezések (szelvénykötél, horgonyok, tartókötél, stb.) megbízható, kifogástalan állapotára. Az árvizek idején gyakran szükségessé váló átcsoportosítások és a szokványos munkamódtól eltérő tevékenység megfelelő időben történő végrehajtása érdekében, továbbá a mérési eredmények közvetlen, gyors továbbítása céljából el kell látni a mérőcsoportokat a célt kielégítő szállítóeszközzel (terepjáró mérő-gépkocsi) és távközlési (URH) berendezéssel. A személyi és technikai szükségletek biztosítása mellett meg kell szervezni a mérőcsoportok árvízi készültségi beosztását és riasztási rendszerét. b) A vízjelzés tapasztalatai A naponként ismétlődő feladatok minden esetben rávilágítottak arra, hogy a teljes vízgyűjtőről való gyors és folyamatos tájékozódás érdekében szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat a szomszédos országok vízrajzi szerveivel. Különösen nagy gondossággal kell előkészíteni az adatok begyűjtését biztosító telekomunikációs hálózatot és a begyűjtött adatok gyors, tehát gépi feldolgozását, ill. értékelését. Közvetlenül elvégezhető és már megindult az előrejelzési segédletek átdolgozása, kiterjesztése és kiegészítése (mércekapcsolatok, mércekapcsolati hossz-szelvények, vízhozamok és medertérfogatok meghatározása stb.) Szorosabbra kell fűzni kapcsolatainkat a Meteorológiai Szolgálattal és fokozottan hasznosítani a szinoptikus térképek adatait. Ki kell terjeszteni és hidrológiai szempontból értékesíteni a radar-megfigyeléseket.