Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.1. Károlyi Zsigmond: A tiszavölgyi árvizek története

22 Árvizek és az 1970. évi árvíz szabályozás műszaki és munkaszervezési szempontból is összefüggő feladatait az önkényuralom bürokráciája szétválasztotta, s így az állami folyószabályozások terén előálló lemaradás a társulati ármentesítések sikerét is veszélyeztette. A kezdetleges gátak hosszú ideig nem nyújtottak kellő védelmet a felső szakaszok átvágásain egyre gyorsabban lefutó, de az alsóbb szakaszokon megtorlódó, növekvő árvizek ellen. Az ármentesítés előrehaladásával: az árvízi tárolótér, a hullámtér csökkenésével párhuzamosan törvényszerűen fellépő árvízszint-emelkedést a meder kialakulatlansága, a lefolyási viszonyok megromlása nem várt mértékben növelte! A Bach-korszak tíz éve alatt három ízben is pusztított olyan árvíz, mely az egész munka értelmét, a vállalt áldozatok eredményességét is kérdéssé tette (1853, 1855, 1860). Ezek közül a legsúlyosabb az 1855. évi árvíz volt, mely a Tiszavölgy ősi árterületét csaknem teljes egészében elborította. Vízügyi irodalmunk — Péch József és Kvassay Jenő nyomán — ezt az árvizet tekinti a rendszeres szabályozások és ármentesítések előtti utolsó árvíznek. Az 1855. évi árvíz minden tekintetben jelentős állomás volt a tiszavölgyi árvizek és ármentesítések történetében: rendkívüli méretei még az önkényuralom kormányzatát is tettekre kényszerítették. Az árvízsújtotta területeket megtekintő Albrecht kormányzó engedélyezte az árvédelmi szempontból sürgető átvágások fejlesztésére szolgáló állami támogatás növelését és a Vásárhelyi által (tíz évvel korábban) javasolt kotrók üzembeállítását. A Tisza-szabályozás felügyelője F. Pasetti pedig a munkálatok ismételt felülvizsgálata alapján megállapította, hogy az ármentesítés a Paleocapa javaslatára csökkentett átmetszési terv alapján nem lehet eredményes, s véleménye nyomán fokozatosan visszatértek a Vásárhelyiféle tervhez. Az 1855. évi árvíz más szempontból is figyelemre méltó. Ha ugyanis ezt tekintjük — a tényeknek megfelelően — a szabályozáselőtti utolsó árvíznek, akkor a töltésezés, áll. hullámtér-csökkenés hatására (lényegében csak 1860-tól!) jelentkező nagyarányú árvíz-szintemelkedés mellett, és attól függetlenül, egy más jellegű — kisebb méretű, de állandó tényezőként, el nem hanyagolható komponensként érvényesülő és ható — emelkedéssel is számolnunk kell. Ezt a lassúbb, de szükségszerű emelkedést — ami, mint látni fogjuk az ármentesítés „befejezése": a hullámtér állandósulása óta is tart — a szabályozás előtti időszakban a Tisza szegedi vízmércéjén mért alábbi adatsor jellemzi: 1772 19' 11" 4'" = 630 cm 1816 19' 8" 6"' = 623 cm 1830 19' 5" 6"' = 614 cm 1845 20' 3" 10"' = 642 cm 1853 20' 11" 4>" = 657 cm 1855 21' 8" 10"' = 691 cm '1. Árvizek a rendszeres szabályozás megkezdése után Az 1855 után fellendülő ármentesítési és folyószabályozási tevékenység hatására a következő rendkívüli — bár az 1855. évi tetőzésnél alacsonyabb szinten levonuló — 1860. évi árvíz (Szegednél: 21' 2" 6"' = 670 cm), sőt az új maximumokat