Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.1. Károlyi Zsigmond: A tiszavölgyi árvizek története

1.1 A TISZAVÖLGYI ÁRVIZEK TÖRTÉNETE Károlyi Zsigmond

1 A Tiszavölgy első ismert leírása a római korból való. Már ez a leírás feltűnően kanyargós folyóként, lapályait pedig járhatatlan vizenyős vidékként jellemezte. Ennek magyarázata a Tiszavölgy közismert geológiai adottságaiban keresendő: az Alföld talaja a folyók alluviális feltöltő tevékenységének — vagyis a vizek, mintegy az utolsó 25 000 év alatti munkájának — eredményeként alakult ki. Ugyanekkor azonban a Kárpát-medence nagy teknőjén belül kisebb, helyi — főleg peremi — süllyedéses medencék is keletkeztek, melyeket, éppen fiatal koruk miatt, a folyók említett feltöltő tevékenysége már nem tudott eltüntetni. E kisebb medencéket gyakran eolikus eredetű homokhátak (mint pl. a Nyírség), vagy az egyes folyók (főleg a Sajó és a Maros) által épített hordalékkúpok, kavicspadok is elválasztották egymástól, s a lefolyási viszonyok megrontásával állandósították azokban a vízborítást, segítették a mocsárvilág kialakulását. Ennek a mocsárvilágnak késői állapotát különösen szemléletesen mutatják: az 1. ábrán látható átnézetes térkép, részleteiben pedig a Tisza-felmérés során készült hossz-szelvények, valamint számos más 18 — 19. századi árvízmentesítési célú felmérés lapjai. A terület gazdasági élete évszázadokon keresztül a vázolt természeti adottságokhoz alkalmazkodott: a lakosság fő foglalkozása az árvizektől rendszeresen megöntözött legelőkön folytatott rideg állattartás volt, míg a népesség nagy részét a halászatra-vadászatra-pákászásra lehetőséget nyújtó vízivilág látta el élelemmel, sőt építőanyaggal is. I. A régi tiszavölgyi árvizek A Tiszavölgy érintett geológiai és gazdaságföldrajzi adottságai alapján érthető, hogv a régi krónikák alig emlékeztek meg az évente rendszeresen és törvényszerűen megismétlődő árvizekről. Csak a rendkívüli „nagy vizekről" tudunk, melyek a magaslatokon épült településekben is kárt tettek. Ilyen árvíz volt az 1712. évi szegedi árvíz, mely az ősi szigeten épült városmag és a vár kivételével, az egész várost romba döntötte. Újjáépítése főleg a katonai érdekeknek: a végvárak rendszerében fontos szerepet játszó szegedi vár megerősítésének volt köszönhető. A 18. sz. két hosszabb árvizes periódusáról főleg közvetve: a hatásukra fellendült ármentesítési—szabályozási tevékenység dokumentumaiból szerezhettünk tudomást. Az 1750-es évek árvizes periódusa főleg a felső-tiszai megyékben okozott 1 Károlyi Zsigmond a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda csoportvezetője (Budapest) 2*