Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai

Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz 15 Az árvízvédelemnek számos nehéz árvízi küzdelemben kipróbált szervezete bevált. Az árvízvédelem szervezetének, műszaki eljárásainak, eszközeinek eddigi következetes korszerűsítési folyamatát azonban még nagyobb következetességgel, még nagyobb korszerűségre, szervezettségre, fegyelmezettségre törekedve, szüntelenül tovább kell fejlesztenünk. Ehhez hozzátartozik a töltéstest és az altalaj állapotának rendszeres, éber megfigyelése a fokozott őrszolgálat útján, valamint geoelektromos és izotópos műszeres vizsgálatokkal. Fontos tényezője a védekezés tökéletesítésének a védekezés eljárásainak, anyagainak, eszközeinek fejlesztése, a védelmi szakaszokat, a védelmi központokkal összekötő gyors hírközlés, a légi felderítés, a véderő felvonulási sebességének növelése, a nagyfokú mozgékonyságot, gyorsaságot biztosító szállítóeszközöknek, ezek között is kiemelt módon a víziszállítóeszközök alkalmazása. Az árvízvédekezés egységes irányítása a vízügyi szervezet kezében összpontosult. Nagy erőnek, hatékony eszköznek bizonyult a vízügyi szolgálat egysége, szervezettsége, hivatástudata, műszaki felkészültsége. De a vízügyi szolgálat csak a vele szervezetten és tervszerűen együttműködő, a nehéz küzdelemben még jobban összekovácsolódott, hősiesen küzdő katonáinkkal és a társ fegyveres testületek alakulataival, a párt és a tanácsi szervek sokoldalú segítségével, nemzeti méretű társadalmi összefogással együtt szervezhette, irányíthatta és vihette sikerre a tiszavölgyi árvíz elleni hadműveletei. Az erők koordinálására ezúttal is alkalmasszervezetnek bizonyult a megyei tanácselnökök által vezetett Területi Árvízvédelmi Bizottság. 4. Nemzetközi együttműködés Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz tapasztalatai, jövőbe mutató tanulságai, az árvízi hidrológia, és az ármentesítési rendszer korszerű fejlesztésének szempontjai egyaránt nyilvánvalóvá teszik, hogy a vízgyűjtő terület természetföldrajzi értelemben, az időjárási és vízjárási viszonyokat tekintve egységes, összefüggő egészet alkot. Bár a Tisza a nemzetközi jog formális követelményeit tekintve nem minősül nemzetközi folyónak, mint a Duna, mégis öt ország folyója és így nemzetközi érdekeltségű. Vízgyűjtő területe a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Jugoszlávia területére esik. Vízkincsének hasznosítása és árvizei elleni védelem nemzetközi összefogást igényel. Ebben valamennyi Tisza-menti ország érdekelt. Magyarország érdekeltségének jelentőségét kiemeli, hogy országunk területének 50%-a jut a Tisza völgyére, a Tisza vízgyűjtő területének 30%-a, árterületének 56%-a jut Magyarországra, ugyanakkor a Tisza árvizi hozamának csak 5%-a, évi 25 milliárd m

:

,-t kitevő átlagos lefolyásából pedig mindössze 1 milliárd m

3 ered Magyarország területén. Az 1970. évi tiszavölgyi árvízvédekezésben a szomszédos országokkal, különösen a Szovjetunióval és Jugoszláviával kialakult szoros együttműködés, majd a kezdeti nehézségek után a román vízügyi szervekkel létrejött és kedvezően fejlődő kapcsolatok, a csehszlovák vízügyi szervekkel fennálló termékeny együttműködésünk megvette a tiszavölgyi országok közötti baráti vízgazdálkodási együttműködés további kiszélesítésének alapját, Ezek a kapcsolatok most magasabb fokra emelkedtek azáltal, hogy a KGST Komplex Programja a szocialista gazda-