Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - Dégen Imre: Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz és tapasztalatai
6 Dégen Imre szakaszt kivéve az árvíz a teljes magyar szakaszon magasabb szinten tetőzött, helyenként 1—1,5 méterrel, mint bármikor korábban. A kötetben közölt tanulmányok rámutatnak arra, hogy az árvíz hevessége, mérete és az elhárításra felvonultatott erők lényegesen meghaladták az 1965. évi emlékezetes nagy dunai árvíz és az ellene való védekezés méreteit. A Tiszán és méginkább a mellékfolyókon a védekezés időelőnye is összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint a dunai árvíznél. A Tisza völgyében az egyes árhullámokat kiváltó csapadék és az árhullám tetőzése közötti „késleltetési idő" Tiszabecsnél mindössze 1 nap, a Szamoson Csengernél, valamint a Fekete és Fehér-Körösökön mindössze 2—2,5 nap volt, a Dunán ez az időelőny 3—6 nap volt. Az árvíz kritikus időszakában a Tiszán a Balaton vízmennyiségének hatszorosa, az évi átlagos vízmennyiség több, mint háromnegyed része, a Dunán 1965-ben a kritikus árvizi időszakban az évi átlagos vízmennyiség 43%-a folyt le. Nem eléggé ismert és ezért külön ki kell emelni, hogy a Tiszán az árvízvédekezés, nemcsak az erők rendkívül nagyarányú mozgósítását igénylő május-júniusi árhullámok leküzdése elleni 40 nap alatt folyt, hanem különösen Szolnoktól a déli országhatárig terjedő szakaszon ennél jóval hosszabb ideig, 4 hónapig volt árvédelmi készültség. Az 1965. évi budapesti árvízi terheléshez 1 képest 1970-ben Szolnoknál 3,5-szeres, Szegednél csaknem 4,5-szeres terhelés nehezedett a gátakra. A küzdelemben részvevők helytállása és szervezettsége is a korábbi nagy árvízvédekezéseket meghaladó erőfeszítéseket kívánt. A védekezés rendkívüli méreteire jellemző, hogy egyidejűleg 2800 km hosszúságú védvonalon kellett védekezni. (1965-ben a Duna mentén 1000 km hosszú szakaszon kellett védekezni, de egyidejűleg legfeljebb 3—400 km-en folyt a védekezés.) A védekezés élvonalában a gátakon a legnehezebb napokban csaknem 44 000-en küzdöttek, 4400 földmunkagép és jármű támogatta a védekezők munkáját, több mint 6 millió homokzsákot, 62 ezer tonna terméskövet szállítottak ki a töltések erősítésére. A védekezés szervezettségének, az erők nagyarányú és gyors összpontosításának, rugalmas átcsoportosításának, a védekezésben részvevő szervek közötti példás, összehangolt együttműködésnek, az árvíz ellen küzdő tízezrek áldozatos, hősies helytállásának és az árvízvédelem fejlett technikájának tulajdonítható, hogy a Tiszamentén mindenütt és — a Szamos kivételével — valamennyi mellékfolyó védvonalán sikerült az árvizet a gátak között megtartani. Csaknem 3 millió holdnyi terület, több mint 1 millió ember, a falvak százai, nagy alföldi városok, többmilliárdnyi népgazdasági érték menekült meg a rendkívüli árvíz pusztításától. Az áradás csak egyetlen helyen a Szamosnál tört ki a gátak közül, ahol a 90 000 hold kiterjedésű árvízi elöntésből 15 000 hold elárasztását a Nábrád és Tunyogmatolcs menti gátszakadások okozták, míg 70—75 000 holdat a határon átömlő víz öntött el, mely a Szatmárnémeti térségében bekövetkezett gátszakadásokon tört ki. Hogy mitől menekült meg országunk, amikor végig a Tisza mentén, a Krasznán, a Körösök-völgyében, a Maroson sikerült megakadályozni a gátszakadást, azt a Szamos-menti árvízi katasztrófa méretei is érzékeltetik. A Szamos, ez a viszonylag nem nagy folyó — igaz példátlan méretű áradása — több mint 5 000 lakóházat, közel 30 000 ember hajlékát pusztította el és a helyreállítás költségével együtt 3 milliárd forint kárt okozott. Bárhol szakadt volna át a gát a Tisza, a 1 Az árvízszint magassága és a gátakat terhelő árvízszint időtartamának szorzata, méter x nap.
