Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
222 Hamvas Ferenc gyakorlatban Oakes és mások által megfigyelt jelenség, hogy „a műtárgy és a szádfal mentén a talaj elhúzódik". Az alapozási síknál összegyülekező levegő a felhajtóerő értéket növeli, mivel a műtárgy térfogatát mintegy bővíti. Sajnos a számítás igen bonyolult volta csak a légkiválás becslésszerű felvételét engedi meg. 11. A talajvízszintsüllyesztés hatása A talaj vízszintsüllyesztés során kialakuló depressziós felület és a műtárgy alapozási síkja közötti hézagok nagyrészét levegő tölti ki. Az alapozás elkészülte, illetve a vízszintsüllyesztés megszüntetése után megemelkedő víz nyomása a levegőt a műtárgyhoz kényszeríti és összenyomja. Az összenyomódás mértéke a víznyomással arányos, s így a hézagteret kitöltő levegő csak bizonyos mértékig képes összenyomódásra. E tér a felhajtóerő értékét növeli. A növekedés nagysága a kivitelezési mód ismeretében előre becsülhető. A talajvízszintsüllyesztés a talajszerkezet változását is előidézi. Különösen a termelő kutak környezetében szembeötlő e jelenség, mivel a kutak homokolása következtében a finomabb szemcsék eltávoznak. Emiatt a kezdetben azonos áteresztőképességű talaj heterogénné válik, s előfordulhat, hogy a felhajtóerő eloszlásában zavaró tényezőként működik. 2. A gyakorlati alkalmazás lehetőségei Előző pontbani fejtegetéseink során elemeztük a műtárgyat érő legkülönbözőbb hatásokat. Láttuk, hogy ezek közül egyesek a felhajtóerő statikus részét, mások a hidrodinamikus nyomás nagyságát és eloszlását, az eredő támadáspontjának helyét befolyásolták. A módosító tényezők előjele is különböző lehet. A cél tehát az, hogy a ható erőket a lehetőségekhez mérten külön-külön, majd együttesen, nagyságuk és előjelük figyelembevételével számításba vonjuk. Feltételezzük, hogy az eredő felhajtóerő számítása a részerők előjelhelyes összeadásával elérhető. Az eredő felhajtóerő P=A+(ZN-2;C S) ahol N a növelő, C s a csökkentő tényezőket, A pedig az alap felhajtóerőt jelenti. A növelőtényező függvénykapcsolata (csak a figyelembe vehető tagokat számításba vonva) a következő: N=f(P n iP s,P din iP t iP l iP v) ahol P,i az alapozás alatti szemcseméret, P s a műtárgysüllyedés, P di n a hirtelen vízszinemelkedés és a hullámzás dinamikus terheléseinek, P t a hőmérséklet, P, a légkiválás, P v a talaj vízszintsüllyesztés, hatását fejezi ki. A csökkentő tényező függősége kifejezhető a C s = f(P / f, P,, P t) kapcsolat szerint, ahol az ismerteken kívül P k a kolmatáció, P, a feliszapolódás befolyására utal. Feltűnhet, hogy több tag a növelő és a csökkentő tényezők között
