Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A szivárgó vízmozgás hatása a szemcsés rétegek állékonyságára
A szivárgó vízmozgás hatása 9 I közökben veszi fel, hogy a határok hányadosa állandó (az alsó határgörbe számításakor 2,5, a felső meghatározásakor 5) legyen. A felvett átmérőszakaszokhoz tartozó súlyszázalék értékek számítási alapja az a feltétel, hogy a kisebb átmérőjű halmaz kitöltse a nagyobb szemcsékből alkotható váz hézagait. Analitikus eljárást is közöl a vizsgált réteg jellegének meghatározására. Ennek elvi alapja az a feltevés, hogy a halmaz nem hajlamos szuffózióra, ha szemeloszlási görbéjének hajlása minden átmérő tartományban azonos, vagy kisebb, mint az elméletileg meghatározott önszűrő talaj szemeloszlási görbéjének hajlása. Egyszerűsített formában a következő számszerű értékekkel adja meg a szuffózióra nem hajlamos talajok meghatározásának feltételét (2. ábra); b. 0; 4,0 D n D n+ 1 és a biztonsági tényező ~ 1,0; 2&L.U ha = ,7, Ab D n D„_, és a biztonsági tényező ~ 1,5; ha%^=2,5; 1,7 D n D n+ 1 és a biztonsági tényező ~2,3. A képletben és az ábrán használt betűjelek értelmezése a következő: l) n a vizsgált talaj szemeloszlási görbéjén tetszőleges helyen felvett pontnak, rendszerint a görbe valamelyik jellemző töréspontjának vízszintes rendezője; t ebből szorzással, a D n + I értéket osztással kapjuk meg, az osztó és a szorzó azonosan 10; 5 vagy 2,5 lehet a választott biztonságnak megfelelően; JS, és I.S 2 a vizsgált talaj szemeloszlási görbéjén az említett átmérőkhöz tartozó súlyszázalékértékek különbsége, éspedig JS, = — S n; (8) AS, = S n — S n + 1. Az eljárás szerint a D n értéket a szemeloszlási görbe bármely pontjához tartozóan felvehetjük. így több, különböző D n értéket vizsgálva meghatározhatjuk azt a szemátmérőt is, amelynek elsodrása egyáltalán várható. Ez az a szemcse, amelynek átmérőjét D„-ként választva, az egyenlőtlenség egyenlőséggé alakul, jelezve, hogy valószínű az ennél kisebb szemcsék kisodrása, míg a nagyobbak mozdulatlanok maradnak. Hasonlóan a teljes szemeloszlási görbe figyelembe vételével vezette le Kézili szemléltető módszerét annak megállapítására, hogy a talaj szuffózióra hajlamos, vagy sem (Kézdi, 1969/a). Kiindulásul a talajt két különálló halmazra bontja. Ezt a szemeloszlási görbének egy tetszőlegesen választott D n átmérőhöz tartozó
