Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

2. füzet - Goda László: A dunai gázlók és a hajózás

138 Goda László I. A I)IL\A GÁZLÓVISZONYAI I. A felhasznált adatok forrásai A vizsgált Duna-szakasz gázlóira vonatkozó adatokat a Dunabizottság kiadásában megjelenő „A dunai gázlók törzskönyvei" 1961—68. évi kötetei tartalmazzák [1]. A hidrometeorológiai megfigyelésekkel kapcsolatos Ajánlások-nak [2] megfelelően a gázlók mérése azokra az időszakokra terjed ki, amikor a gázlómélység kisebb, mint a hajózási mélység (Bécs felett 20 dm, alatta 25 dm). Az észlelési időszakra a törzskönyvek megadják a gázló mélységének, hosszának, a hajóút szélességének napi adatait, továbbá a gázló közelében levő vízmércén mért napi vízállásokat és esetenként a napi vízhozamokat is. A jégjelenségek megindulása után a gázlók észlelése megszűnik. A téli hónapokra vonatkozó adatszolgáltatás rendszertelensége miatt a január-április hónapok gázlóviszonyait csak részben tudtuk vizsgálni. A gázlóviszonyok jellemzésére felhasznált adatokat megbízhatóságuk szempontjából egyenrangúaknak fogadtuk el, jól lehet feltételezhető, hogy azok esetenként hiányosak, ill. szubjektív tényezőkkel terheltek. Szükséges és kívánatos lett volna összevetni az adatokat egy független forrásból származó és az egész vizsgált szakaszra kiterjedő adatsorral, illetve a rendelkezésre álló adatsort kiegészíteni. Minthogy ilyen adatsorral nem rendelkezünk, s az egyes szakaszok adatainak felhasználásával nem akartuk növelni a szubjektív tényezők számát, a feldolgozás során csak a Dunabizottság kiadványaiban megjelent adatokat használtuk fel. Az adatok feldolgozása és az egyes szakaszok gázlóinak jellemzése során további nehézséget jelentettek az alábbi tényezők: — a gázlók észlelése esetenként késve kezdődött meg, ill. akkor is folytatódott, amikor a hajóutat már áthelyezték; — a Bécs feletti Duna-szakaszon hiányoznak a 20 dm feletti gázlóadatok s ez a körülmény gátolta az egyes szakaszok egyenlő alapon történő összehasonlítását; — a német Duna-szakaszra nem az egyes gázlók adatait adják meg a törzskönyvek, hanem a csúcsgázló idősorát. Hasonló a helyzet a Vaskapu zuhatagos szakaszain is, ahol az adatok a szakaszokon megengedett merülést jellemzik. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek ismertetni, hogy a tanulmányban tett megállapításaink azok ismeretében legyenek vizsgálhatók. A Regensburg-Braila közötti mintegy 2200 km hosszú folyószakaszon a vizsgált időszakban 108 gázlóról adtak jelentést (I. táblázat). A gázlók átlagos sűrűsége 5 gázló/100 km volt. A tényleges eloszlás ettől jelentősen eltér, hiszen a Rajka—Gönyü közötti szakaszon (60 km) 17 gázlót figyeltek meg (29 gázló/100 km), míg az Al-Dunán 50—100 km-es szakaszokon egyetlen gázló sem keletkezett. Az egyes években megfigyelt gázlók száma — amely már közelítően jellemzi az adott év gázlóviszonyait — az alábbiak szerint alakult: 2. A gázlóviszonyok általános jellemzése év gázlók száma 60 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 60 60 51 35 43 18 36 23