Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

2. füzet - Baranyi Sándor: A Velencei-tó főbb jellemzői

A Velencei-tó 133 véve akként, hogy a pontok helyszíni meghatározásánál, a motorcsónak menetsebessége és a menetidő volt a két mérési tényező" [1]. Az 1969. évi felmérést 14 szelvény mentén jégről végezték, és a nádasokban is végeztek méréseket. A mérési pontok helyének meghatározása is jóval pontosabb, mint az 1932. évi felmérésnél volt. Az 1932. évi felmérésből egy kb. 1:27 000 méretarányú helyszínrajz áll rendelkezésre, míg az 1969. évi felmérés alapján 1:10 000 méretarányú helyszínrajz készült. Mindkét felmérés alkalmával a helyszínrajzokon a nádasok helyzetét légifelvételek másolatai alapján határozták meg. Mivel a mélységmérés módszere a két felmérés alkalmával eltérő volt, a vizsgált időszak alatt bekövetkezett mélységi változásokra következtetni nem lehet. A tó területének és a nádborítás mértékének, helyzetének összehasonlítása a két mérési anyag alapján elvégezhető. Összehasonlítási alapnak Szabó Károly által használt 104.554 m A. f. síkot vették alapul. Ennél a vízszintnél a tó teljes területe 1932-ben 25,922 km- volt, melyből 9,922 km

2 náddal fedett. Ugyanennél a vízszintnél a tó területe 1969-ben 24,55 km

2, és ebből nádassal benőtt 14,27 km

2 terület. Az Agárd községnél végzett feltöltések következtében kb. 0,2 km

2 teriilettel csökkent a Velencei-tó. Az 1960-as évek közepén megkezdett kotrásokkal 1969. év végéig 0,1—0,2 km

2 területen végeztek nádirtást. A fenti jellemzők összehasonlításából kitűnik, hogy a tó területe az elmúlt 37 év alatt 0,4—0,5 km

2-el csökkent. A 2%-os területcsökkenés igen kis érték és a felmérés pontosságán belül van. A tó területének változásainál jóval figyelemre méltóbb a nádasokkal benőtt terület nagyságának változása. A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy az elmúlt 37 év alatt a nádasok területe több mint 4 km

2-el nőtt. 1932-ben a nádborítás 38,2%-os volt, és 1969-ben már 59%-os. Átlagosan 10 évenként 1 km

2 területtel nőtt a nádasok területe. Ezek a számok a nád nagyon gyors terjedéséről tanúskodnak. Ha az 1932. és 1969. évi nádborítás helyzetét összehasonlítjuk, akkor azt találjuk, hogy a tó közepén levő nádfoltok jelentősen megnőzttek. A tó középső területein 1932-ben és 1969-ben is két méter körüli vízmélység volt. Ebben az aránylag mély vízben a nád úgy terjeszkedik, hogy a meglévő nádfoltok mellett felgyülemlett vastag iszapban gyökereit terjeszti, majd a gyökerekből mind sűrűbben szár nő a felszínre. A szélvédett helyeken felgyülemlett friss iszap a nádnak kitűnő táptalajt jelent. A felmérések azt mutatják, hogy az elmúlt majdnem 40 év alatt a Velenceitóban a nád nagyon jelentős mélyvízi területeket foglalt el. A nádnak a mélyvíz rovására történő terjedése különösen nagy veszélyt jelent a tó elnádasodása szempontjából. A nád területének növekedésével nyilván nőtt a tó éves biológiai produkciója, és változtak a víz kémiai és biológiai tulajdonságai is. Egyedül a nádborítás alapján nem lehet következtetni az öregedés folyamataira, de mint indikátor, világosan jelzi, hogy a tó fejlődése az utolsó évtizedben rohamosan halad az elnádasodás, a biológiai produkció túlfejlődése, ill. a mocsarasodás irányába. * * * Az elmúlt években kiterjedt hidrológiai, vízháztartási, vízminőségi stb. vizsgálatokat kezdtek a Velencei-tó fejlődési törvényszerűségeinek feltárására, a