Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
2. füzet - Baranyi Sándor: A Velencei-tó főbb jellemzői
A VELENCEI-TÓ FŐBB JELLEMZŐI BÁRÁNYI SÁNDOR 1 Az utóbbi években előtérbe került a Velencei-tó környezetének fejlesztése, vízháztartási viszonyainak javítása, hogy a tó és környezete mindjobban megfeleljen az üdülési és egyéb követelményeknek. Szükségessé vált a tó felmérése és a meder főbb jellemzőinek meghatározása. A Velencei-tó medrének első felmérését Szabó Károly 1932-ben végezte. A felmérés adatai alapján mélységvonalas helyszínrajzot készítettek (1. ábra), és meghatározták a meder főbb méreteit és jellemzőit [7, 2], A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet II. Felszíni Vizek Főosztálya 1969-ben ismét elvégezte a tó medrének felmérését 2. A mérési adatok alapján meghatározták a meder főbb jellemzőit, és összehasonlító vizsgálatokat végeztek a két felmérés adatai alapján. A vizsgálatok elsősorban a majdnem 40 év alatt bekövetkezett mederváltozásokra terjedtek ki. I. A tó felmérése A meder felmérésére a tó partján 27 db VO kővel jelölt alapponthálózatot létesítettek és geodéziai mérése útján meghatározták az alappontok helyszínrajzi és magassági helyzetét. Az alappontok felhasználásával 14 db mérési keresztszelvényt jelöltek ki. A szelvények közti távolság 800—900 m volt. A mélységmérést a szelvények mentén a befagyott tó jegéről 1969. januárban, majd a szelvények parti szakaszának felmérését 1969 június—augusztusában végezték és csónakról kiegészítő mélységméréseket végeztek, a szelvények által nem érintett területeken. A szelvények mentén a távolságmérést 50 m-es acél mérőszalaggal és a mélységmérést 25 m-enként 2 cm osztású szondarúddal végezték. A nádasokban a mérés során a kitűzött irányban történő haladást 6 m hosszú kitűzőrudak, távcső, és rádiótelefon segítségével biztosították. A szelvények parti száraz szakaszán a magasságméréseket szintezéssel végezték. Nádutak vágására nem volt szükség. A VO kövek közti szakaszon 200 m-enként csonkaszelvényeket jelöltek ki, melyek a víz széléről a part felé, s a tóközép irányába a partélre merőlegesen 50—100 m hosszúságban nyúltak. A csonkaszelvények felmérését vízben állva szondázással és a parti száraz részben szintezéssel végezték. Az egyes területeken felgyülemlett iszap felső szintjének meghatározására a szondarúd végére 10 cm átmérőjű tárcsát helyeztek. Az iszapréteg alsó szintjét, 1 Bárányi Sándor mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intczct tudományos osztályvezetője. 1 A meder felmérését a szerző, valamint Konrád István és Tarnótzky Andor végezték.
