Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

STAH0S0LSZK1 ÖDÍ>\: VÍZÉPÍTÉSI IIIDllAl'LIKA Ismerteti: DK. SALAM IX PÁL A Vízgazdálkodási Tudományos Iíutatá intézet kiadványa, Műszaki Kiadó, Budapest 1970., 704 oldal Starosolszky Ödön értékes könyve, a vízgazdálkodás különböző ágainak a hidraulikával szemben támasztott általános igényeit figyelembe véve, a hidraulikai számítások alapvető gyakorlati kérdéseire ad választ. Főként a vízhozam és a vízmélység közötti alapvető összefüggéseket vizsgálja. Nem foglalkozik azonban a szivárgó mozgásokkal, és csak vázlatosan tárgyalja a hordalékniozgás problémáit, mert ezekre vonatkozóan új, átfogó szakkönyvek megjelenése várható. Talán hiányossága a könyvnek, hogy a víztisztítási gyakorlatban jelentős medencékben kialakuló vízmozgásokra nem tér ki. Módszertani szempontból megállapítható, hogy a könyv a hidraulika alapvető elméleti összefüggéseinek ismeretében, a gyakorlat igényeit figyelembe véve lehetőleg egyszerű, de azért a jelenségeket minél több oldalról leíró képleteket és a képletek gyakorlati alkalmazásához megfelelő kísérleti tényezőket ad a vízépítő mérnök kezébe. A kísérleti tényezőket főként a különféle vízépítési műtárgyakra sikerült közreadnia. A számítások egyszerűsítésére egyes képleteket grafikusan is közöl, másutt a kísérleti tényezők szórásának szemléltetésére a mérési pontokat is közli. Az általában grafikonon közreadott kísérleti tényezők és számítási nomogramok mellett a számításokat számtáblázatokkal is igyekszik megkönnyíteni. Az általánosíthatóság érdekében igyekezett az ún. méret nélküli ábrázolást is megvalósítani. A könyv /. fejezete a vízépítés hidraulikai alapjait könnyen áttekinthetően, jól leegyszerűsítve mutatja be. Foglalkozik az alapfogalmakkal, a mozgás alaptörvényeivel, a hasonlósági és modelltörvényekkel és a hidraulikai számítások hibáinak becslésével. Igen helyesen leírja a vízmozgások osztályozási útjait, s a fejezetek kialakításánál a gyakorlati célú csoportosítás mellett ezekre is figyelemmel van. Itt talán érdemes lett volna megemlékezni az áramlási tér határolási kérdéseiről is, ami főleg a szabad felszínű és a nyomás alatti vízmozgás elkülönítése, és a vízsugár vizsgálata szempontjából lett volna érdekes. A 11. fejezet a víznyomás kérdéseit tárgyalja a klasszikus hidraulika szokásos felépítésében (a hidrosztatikus nyomás, az úszó testek egyensúlyi állapota, a hidrodinamikus nyomás). A fejezet ábrái kitűnően áttekinthetők, első ránézésre érthetők, s így a gyakorló mérnök részére jól használhatók. A 111. fejezet (A vízmozgás szabad felszínű medrekben) a könyv legrészletesebb fejezete. Tárgyalja a nyílt felszínnel mozgó víz általános törvényeit, a vízmozgás legkülönbözőbb hely és idő szerinti típusait (az egyenletes, a fokozatosan és a hirtelen változó vízmozgást, a permanens és a nem permanens vízmozgást). Igen gazdag anyag segíti a gyakorlat tervezőit a nyílt vízfelszínű medrek vizsgálatában. Kiemeljük talán a permanens egyenletes vízmozgás tárgyalásai anyagából a mesterségesen érdesített medrekre vonatkozó összefoglalást, valamint a megengedhető sebességek elemzését. A permanens fokozatosan változó vízmozgással foglalkozó anyag a felszíngörbék számításának ismert közelítő eljárásait mutatja be, figyelemmel a hazai kutatótevékenységek során elért finomításokra. Az irodalomjegyzék talán kiegészíthető lenne a hazai ilyen irányú elemzések szempontjából Kertai E., Kovács Gy. és Szesztay K. tanulmányaival, melyek mindegyike foglalkozott a jelen ismertetés írójának egyesített hidrológiai-hidraulikai eljárásával. A nem permanens fokozatosan és hirtelen változó vízmozgások tárgyalása elsősorban a lökéshullámok vizsgálata terén ad részletes anyagot. A 111-22. táblázat a műtárgyak hatását igen áttekinthetően mutatja be a