Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

116 Ismertetések Az említett adatok érthetővé teszik azt is, hogy a víz nem megfelelő minősége következtében a tífuszos megbetegedések gyakoriak voltak. Egyedül 1943-ban 384 ilyen esetet jegyeztek fel. Ezeket a nehézségeket súlyosbította még az is, hogy a nagy költségigényekre való tekintettel a berendezések és műtárgyak karbantartását hosszú idő óta teljesen elhanyagolták. A FELÚJÍTÁSI PROGRAM A vázolt helyzet orvoslására a város és az ellenőrző hatóságok támogatásával a következő program végrehajtását határozták el: Arra való tekintettel, hogy a város közelében a távcsatorna helyettesítésére semmilyen vízbeszerzési lehetőségnem állt rendelkezésre, mindenképpen szükségessé vált a csatorna üzembiztonságának fokozása a következő lényeges munkálatok elhatározásával : — az összes falazott műtárgyak általános javítása; — a csatorna 25 km-es szakaszán földbe ágyazott csatorna burkolatok kiépítése; — a csatornatöltések stabilizálása cölöpözéssel; - a növekedőben levő alagút beomlások konszolidálása mindenekelőtt a Notre-Dame — alagútban; — a Réaltort-i megkerülő csatorna helyreállítása. Ez utóbbi azért vált szükségessé, mert a karbantartás hiánya miatt idők során teljesen eliszapolódott. A víz a Réaltort-i ugyancsak eliszapolódott medencén át haladt tovább, 15 m-nél mélyebb, hatalmas iszaptölcséren át, ami állandó beomlási veszély miatt a város vízellátásának egyik legnagyobb veszélye volt. Az esetlegesen bekövetkezhető távcsatorna kiesés miatti ínség elkerülhetősége érdekében a Gardance vidéki bányák 14 km-es hosszúságú talajvízszint-süllyesztő galériájának bekapcsolását is elhatározták. A galéria 80 000 m

3/nap viszonylag tiszta és jól fertőtleníthető vízzel a város 650 000 lakójának fejenként több mint 100 liter napi vízmennyiséget képes inség idején szolgáltatni. A biztonság íokozhatósága érdekében tisztán távlati lehetőségként további távcsatorna kiépítésének valószínűsége is felvetődött. A meglevő és rekonstrukcióra kerülő csatornán hozammérési, ellenőrzési és szabályozási berendezések beépítését is elhatározták. A nyersvízben gyakran megjelenő hordalékos szennyeződések okozta problémák kiküszöbölésére korábban épített ülepítő tározók közül csak a Ste-Marthe-i tudott folyamatos üzemet biztosítani. Az esetlegesen szükségszerűvé váló kikapcsolás megvalósíthatósága érdekében elhatározták a Ponserot-i és a Réaltort-i tározótavak rekonstrukcióját. Utóbbi tározóterét 2 000 000 m

3-re tervezték kialakítani. A város ivóvízigényeinek biztosíthatóságára a csúcsigényeknek megfelelően napi 310 000 m

3 ivóvíz tisztításához szükséges berendezések kialakítását tervezték az alábbiak szerint: a Saint Barnabé-i tisztító változtatás nélkül 60 000 m

r'/nap a Sainte-Marthé-i tisztító átalakítás után 170 000 m

3/nap Üjabb két telep kiépítésével további 86 000 m

3/nap termelői kapacitással lesznek képesek a csúcsigényt biztosítani. A szétszórtan települt város egységesebb elláthatósága érdekében nét/t/ övezet kialakítását irányozták elő: + 50 m-ig az alacsony gravitációs zónát a városközpont részére; + 50 m—f 100 m-ig a magas gravitációs zónát a magasabb szintű városközponti részek számára; + 100—h 165 m szintvonalak közt az alacsony szivallyúzási zónát; és 165- 240 ni magasságok közt a magas szivattyúzás! zónát.