Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK MARSEILLE VÁROS IVÓVÍZELLÁTÁSA BARDÓCZY LAJOS

1 IRODALOM 1. Società (les eaux ile Marseille: I,e service des eaux de la Ville de Marseille. 2. P. Blanchard: I. équipartition et la regulation des débits dans installations de traitemers des eaux. La Houille Blanche, Ко 4/1967. Marseille város ivóvízigényének biztosítását — a múlt század közepén, mikor 1830 körül a lakosság száma már 140 ezer főre emelkedett és az összes rendelkezésre álló források már csak 10 l/fő-nap vízmennyiség biztosítására voltak képesek — a Durance folyóra támaszkodóan oldották meg (1. ábra). A munkálatokat 1839-ben kezdték meg és 1849-ben fejezték be. Ezek során 84 km távcsatornát — amelyből 17 km földalatti csatorna (2. ábra) — és 9 db aqueduc-ot építettek. Az aqueduc-ok közül a legnagyobb és leglátványosabb a Hoquejavour-i, amelynek magassága 83 és hosszúsága 400 m (3. ábra). A csatornát alátámasztó híd a l'Are völgyét keresztezi és terméskőből épült, ami az Aix eil Provence-ba vezető közúti vagy vasúti közlekedési vonalakon a távolból is igen jól látható. Tervezőit és kivitelezőit lelkesítette a taromány (Provence) nevezetes római kori, kezdetben közúti híd és aqueduc rendeltetésű „Pont du gard" néven ismert völgyhídja, ami a közúti híd szerepét ma is maradéktalanul betölti, aqueduc része azonban már nincsen használatban. Egy másik ugyancsak látványos aqueduc a Valmoussei 170 m hosszúsággal és 27 m magassággal. A városba a víz 1847. júl. 8-án érkezett meg az impozáns „Longchamp"-i (4. ábra) 30 000 m

3-es víztárolóba, ahonnan legyezőszerűen kialakított öntöttvas hálózaton át szállították a város főbb lakóterületeire. A távcsatorna hozamát illetőleg az idevonatkozó 1838. évi törvény 5,8 m

3/s értékben szabályozta. Èz a hozam több lépcsőben változott azóta, míg jelenleg a csatorna 14,5 m

3/s vízhozam szállítását képes biztosítani. 1. ábra. A Durance csatorna helyszínrajza 1 Barcláczy Lajos mérnök, a Vízügyi Tervező Vállalat irányító tervezője, ösztöndíjasként tanulmányozta a vízellátás helyzetét Franciaországban.