Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Mikó István-Kvasz Jenő: A debreceni löszháti öntözés irányelvei

80 Mikó István—Kvasz Jenő 3. ábra. Acél és alumínium csővezetékek energiavesztesége ( VITUKi-kísérlet). (1) d = 130 mm acéllemez (Perrot-kötés), (2) d = 130 mm alumínium ( \\'

right — Rain-kötés), (3) d = 85 mm acéllemez (Perrot-kötés), (4) d = 85 mm alumínium ( Wright—Rainkötés ) Fig. 3. Head losses in steel- and aluminium pipelines (experiments by VITUKI) Bild. 3. Energieverluste in Stahl- und Aluminiumrohren (nach Versuchen von VITUKI) azonban kedvezőtlenül befolyásolja a fejezet elején harmadikként említett szállítási és telepítési problémákat. Tekintettel a kérdés komplex voltára, a második és harmadik problémát itt együttesen tárgyaljuk. A „hagyományos" acélcső anyagú hordozható garnitúrák felhasználásával a mobil elemek részaránya lényegesen az alábbiak miatt nem növelhető: — hidraulikai okokból a 85 mm 0-jű szárnyvezetékek hossza nem növelhető a jelenleg szokásos 200—250 m-nél nagyobbra, — átmérő növelés a csövek súlya miatt nem célszerű. Fenti okok miatt tehát a mobil elemek vonatkozásában is új anyagok alkalmazása válik szükségessé. A szóba jöhető új anyagok a következők: Alumínium gyorskapcsolásit vezeték A 130 mm 0 csövek hidraulikai jellemzői lehetővé teszik az eddigi szárnyvezeték-hosszaknak 2—2,5-szörös meghosszabbítását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy szárnyvezetéken 20—25 db KME-2 szórófej tartható üzemben egyidejűleg. 24x24-es kötést feltételezve ez 500 — 600 m-es hatótávolságot jelent, tehá at felszín alatti nyomócsőhálózat (stabil elem) szükséges távolsága 1000—12000 m. A felszín alatti mellékvezeték száma így felére csökkenthető. A dupla hosszúságú alumínium szárnyvezeték hidraulikai veszteségei közel azonosak az acélvezetékével (3. ábra). Súlyban szintén azonos a 130 mm 0 alumínium vezeték a 85-ös acélvezetékkel. A hordozható elemek áttelepítéséhez szükséges élőmunkában ugyan