Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása

70 Léczfalvy Sándor Az elmondottakat figyelembe véve a Szirwa-forráson kísérleteket kívántunk végrehajtani. A kísérletek kivitelezhetőségéhez hozzátartozott a kb. 7 m-es akna továbbhajtása és az aknából a Csöves-források alá, a barlangüregekhez egy újabb táró kiliajtása. Ebben az esetben megépítettük volna a 22. ábrán látható zárószerkezetet, amellyel a Csöves-források barlangjáratának ellenállását változtathattuk volna. Ez a zárószerkezet tulajdonképpen nem más, inint a statikai és hidraulikai törvényeknek megfelelően bebetonozott csőhálózat, rajta megfelelő tolózárakkal és nyomásmérőkkel. A Csöves-forrásokhoz hasonlóan az Árvízi túlfolyó helyén is le kellett volna mennünk egészen a szálkőzetig, megkeresve a vízadó barlangot és hasonló, de egyszerűbben megépíthető zárószerkezetet kívántunk beépíteni. (Természetesen a mélyebb feltáróakna víztelenítő védelmével.) A zárószerkezetek segítségével a tolózárak fokozatos zárásával kis árhullámok esetén kikísérletezhettük volna, hogy a tározás eme formája végrehajtható-e itt, milyen mértékig és milyen előre nem látható tényezők következnek be a tározásnál. (Pl. a víz esetleges, máshelyen történő feltörése, a Foglalt-forrás helyén a vízadó repedés viselkedése, az elérhető maximális fojtás mértéke stb.). Itt kell megjegyeznem azonban, hogy ilyen jellegű kísérleteket már folytattunk Keszthely környékén, csak nem barlangjáratos forrásnál. Előzetes számítások alapján a Szinva-forrásnál a fent leírt viszonylag egyszerű szerkezetekkel kb. 12 — 14 méteres vízoszlopban mért ellenállást lehetne létrehozni. A leírt kísérleti rendszert, sajnos, megvalósítani nem állt módunkban. Mindenesetre a forrásfoglalásokat úgy építettük ki, hogy esetleg később kísérleti szerkezetek beépíthetők legyenek. (Pl. a vízgyűjtő aknát leemelhető tetőgerendával terveztük.) Az említett rendszer helyett más módszerek is elképzelhetők a felszín alatti tározás megvalósítására. így pl. elképzelhető az a megoldás, hogy a Foglalt-forrás alatt egy völgyzárógátat építünk és ezzel a forrásra visszaduzzasztunk. Ekkor a víz a felszínen és a felszín alatt is tározódik. Ezt a megoldást azonban az teszi nagyon költségessé, hogy az eger—lillafüredi útnak megkerülő alagutat kellene építeni, valamint a tározás is több, fontos geológiai problémát vetne fel, amelyeket előzetesen részletesen meg kellene vizsgálni. IRODALOM 1. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet: Az országos forrásnyilvántartás, Budapest, 1Ü59. 2. Borbély Sándor: Előzetes hidrogeológiai vizsgálatok a Hermann Ottó cseppköbarlangban. Kézirat. Miskolc, 19133. 3. Schréter Zoltán: A Bükk hegység geológiája. Földtani Intézet Évi Jelentése, 1943. 4. Szigligeti Gyula: Л Keleti-Bükk karsztvizeinek hasznosítása Nagy-Miskolc ivó és ipari vízellátása, valamint vízgazdálkodási szempontból. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest, 1950. Kézirat. 5. Szinva-forrás feltárása. VÍZITERV 12 U07 sz. terve 1961. 6. Szinva-forrás foglalása. VÍZITERV 13 55), 12 918 sz. tervei 1902—63. 7. Léczfalvy Sándor: Felszín alatti víztározás forrásfoglalások segítségével. Kandidátusi értekezés, Kézirat, 1903. 8. Léczfalvy Sándor: Über die unterirdische Wasserspeicherung Österreichische Wasserwirtschaft, Heft 3/4, 1904.