Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása

A Szinva-forrás foglalása 67 négyszer megismételtük. Az egész kísérlet azt mutatta, liogy a Szinván az óriás csúcsokat nagyszerűen ki lehetne elégíteni a felszín alatti tározótérböl kiiszöbsüllyesztéses módszerrel, de hosszabb idejű tározást ilyen formán megvalósítani nem tudunk. Ennek az az oka, hogy a forrásküszöb alatt a felszín alatti tározóteret csak a Szinva völgyében helyetfoglaló és azt kitöltő görgeteg hézagainak összege jelenti, a geológiai szelvény és a feltárások alapján viszont kiderült, hogy viszonylag kevés a görgeteg mennyisége. A vizvezető mészkő repedezettsége és így hézagtérfogata nagyon kicsi még a völgy vetőzónájában is. A hidrológiai viszonyoknál már kiszámítottuk, hogy átlagban is mindössze /« = 0,002 nagyságrendű lehet, ezért a felszín alatti tározás küszöbsüllyesztéses formájában a mészkő gyakorlatilag nem vesz részt. Ugyancsak a fentieket erősítette meg a foglalás elkészítése után végzett vizsgálatunk is, amely hasonló nagyságrendű gyakorlati tározótérfogatot eredményezett, mint az előző érték. Itt egy méteres depresszióhoz 339,5—340,5 m (Orsz.) szintek között 180 in

3 volt a gyakorlati felszín alatti tározótér. Ehhez járult még az alagút e szintek közötti kb. 150 m

3 tározóképessége. Jelen kiépített állapotban a vízelvezető csövek fölött a forrásfoglalás gyakorlati tározóképessége mindössze 500 m

3 nagyságrendű. A duzzasztásos felszín alatti tarozásnál a tározás lényegét az alábbiakban foglalhatnók össze: Olyan forrásoknál, amelyek leszálló típusúak, pl. barlangjáratokból táplálkozók, a forráshozamok alakulása árvíz tetőzése után, hasonlít egy edényből kifolyó víz vízhozam-idősorához, mint már azt a hidrológiai fejezetben láttuk. Ebben az esetben a feladat az, hogy az árhullám kezdetén ne engedjünk annyi vizet kifolyni a forráson, mint amennyi jön, hanem a forrás helyi ellenállását növeljük meg az árhullám kezdetén, azaz az edény csapját kissé zárjuk. Ebben az esetben a forrás kezdeti hozama kisebb lesz, mint eredetileg, majd később a forrás helyi ellenállását csökkentjük, azaz a vízzáró edényünk csapját fokozatosan nyitjuk, ahogy a barlangüregekben — az „edényben" — a víz nívója alacsonyabb lesz. Legyen a forrásrendszerünk olyan, hogy a (7) képlettel írható le a kifolyó víz árhulláma. A forrásból Qt állandó vízhozamot akarunk biztosítani. Ebben az esetben, mivel Q = A-z, de A eredetileg a természetben állandó, azt kell tennünk, hogy Л értéke változtatható legyen függvény szerint, vagyis kezdetben az edény csapját nagymértékben zárjuk, majd a mindenkori vízoszlop magasságtól függően a csapot ; függvényében nyitjuk. A levezetést mellőzve, ha a = 1-gyel, Л-nak a következő függvény szerint kell változnia Л = (19) (20) ha x = 0,5 (21)