Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Léczfalvy Sándor: A Szinva-forrás foglalása

A Ssinva-forrás foglalása 5:Î Az árhullám első egyenes szakasza / = 0—10 napig, második egyenes szakasza 10—40 napig, a harmadik pedig az árhullám csökkenésétől számított / = 40 naptól érvényes. Az egyenesek egyenletét a 10. ábrán láthatjuk. Például a 3. egyenesé 18 000 V— gO,0085t О

3) Q [m

3/nap] és í [nap] dimenziójú. A leírt képletek alapján a következő módon becsülhetjük meg a Bükk-hegységben a Szinva vízgyűjtőjén a forrásküszöb fölötti vízzel telt barlangjáratok térfogatát, a Biikk-hegység ezen területének hézagtérfogatát és a Bükk barlangjaiban tárolt vízmennyiségeket, pl. az 1962 áprilisi árhullám tetőzésekor. A / = 0—10 napig érvényes a 10. ábrán levő (1) képlet, amikor is a kifolyt víz a (9) képlettel : __ 159 000 159 000 , ~0Д6 0,16e

0

1®"

1" A z egyenes (2) képletének érvényességi tartománya alatt (10—40 nap) kifolvt víz _ .52 000 52 00

0 _

7o

nnn

n , г 0,0336e

0 0336x

l° 0,0336е°'

ш36х

4° "' A készletekben szereplő ß tényezők (0,16, illetve 0,0336) az egyenesek iránytangensei. A 3. egyenes érvényességi tartományában a fenti módon nem tudjuk kiszámolni az összes kifolyt vízmennyiséget, mert a kifolyási idő végtelen. Mivel azonban a vízhozam felezési ideje a grafikonból leolvashatóan tj = 82 nap és Q

0= = 12 500 nap (/ = 40 nap-tói érvényes a görbénk), a (11) képletből 1962. április 8-án az árhullámok tetőzésének pillanatában, a Szinva-forrás küszöbe fölött tárolt összes vízmennyiség (V) V=V

1+V

2+ V

3=792 000 + 730 000+1 480 000 = 3 012 000 m

3 (14) A forrás vízgyűjtő területén a forrásküszöb fölött a vízzel telt barlangjáratok térfogata a vizsgált időpontban kb. három millió m

3-re lehelő. A forrás geológiai vízgyűjtő területe kb. 27 km

2. A vízgyűjtő területén a Hermann Ottó barlang feltárásánál 1962-ben Borbély Sándor és társai a legfelső vízszintet 397,7 m (Orsz.) szinten találták. Ez a Szinva Csöves-forrásoknál kb. 53 méterrel magasabb víznívót jelent. Ezekből az adatokból számolva, a Bükknek a vízgyűjtő területhez tartozó részén a szabad, gravitációs hézagtérfogat fx — 0,002 értéknek adódik. A forrás vegyes jellegére már a geológiai részben is rámutattunk. Azt, hogy a barlangüregekből kifolyó vizet a vízzáró porfirit duzzasztja, mint egy széles küszöbű bukó, jól bizonyítja a források fölött a porfirit „bukó" mögött levő 5. sz. fúrásban észlelt vízállások és vízhozamok összefüggése a 11. ábrán. Ez az ábra tulajdonképpen nem más, mint a vízduzzasztó porfirit 0 = /(/г) bukógörbéje. Ennek