Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
DU. STAROSOLSZKY ÖDÖN: A JÉG A VÍZÉPÍTÉSBEN Ismerteti: DR. HAMVAS FERENC A vízépítőmérnöki gyakorlat íeladatai között egyre gyakrabban merül tel a jég megjelenés időpontjának és helyének, valamint a jégtakaró vastagsága meghatározásának igénye. Ezt elsősorban a nagyobb vízépítési műtárgyak és völgyzárógátak tervezésével, üzemeltetésével kapcsolatos feladatok helyezték előtérbe. Emellett továbbra is egy sor kérdés vár feleletre, mint; a különböző vízfolyásokon képződő jégtorlaszok keletkezése, a zajlás megindulása, a jeges árvízvédekezés stb. Hazai szakirodalmunk nem bővelkedik e problémák vizsgálatával foglalkozó munkákkal, ezért olvastuk különös érdeklődéssel Dr. Starosolszlaj Ödön: „A jég a vízépítésben" című, a VITUKI „Tanulmányok és kutatási eredmények" sorozatában megjelent összeállítását. A tanulmány 5 főfejezetre tagozódik, és pedig a: I. Vízfolyások hőháztartása és a jégképződés feltételei II. A jégmozgás hidraulikája III. A jégnyomás és a jég teherbírása IV. A jég elleni védekezés módszerei V. A jeges kísérletek című részekre. Az I. főfejezet a vízfolyások hőháztartását befolyásoló tényezők számbavételével kezdődik. A hőmérleget a következő egyenlet formájában írja fel Q* = QR-QB-Qe-QH-QS+QG + Qtv+QF, ahol Q* a hőtárolóképesség változását, Qr a rövidhullámú radiációt, Qb a hosszúhullámú radiációs hőveszteséget, Qe a párolgást, Qh a kondukciót és a konvekeiót, Qs a hóesés okozta hőveszteséget, QG a vízfolyás medrének geotermális melegét, Qrv a talajvíz hozzáfolyás melegét, Qp a súrlódás hőjét jelenti. Л jobb oldali első 5 tag a meteorológiai és a vízfolyás fizikai-földrajzi jellemzőinek hatását, a többi tag a vízfolyás morfológiai-hidraulikai viszonyainak szerepét tükrözi. A továbbiakban elemzi az egyes tagok hatásmechanizmusát, nagyságuk meghatározására összefüggéseket közöl. A felszíni liőveszteségek meghatározására tapasztalati képletek is elterjedtek. Ezek elsősorban becslésre jók. A vízfolyások hőfokváltozásának számításánál abból a döntően fontos feltevésből indulnak ki, hogy a turbulens hőcsere folytán változó vízhőmérséklet elsősorban a víz és a levegő közötti hőmérséklet különbség függvénye. A hőfokváltozás leírásánál permanens egyenletes áramlást, a víz q sűrűségét és с fajhőjét egyenletesnek tételezve fel a T 1 20 . Tir = ^ a=+ 1 7 0 T 0u CQij a végképletet nyerik. Eszerint a térbeli dimenzió nélküli vízhőfok 24 órás cilkusa X távolságra az x = 0 kiindulási ponttól (ahol T = T 0), egyenesen arányos a 20 teljes hőveszteséggel, és x-el, fordítva arányos a T 0 kezdeti hőfokkal, az и vízsebességgel, az Í/ 0 vízmélységgel, valamint а с és о értékkel.
