Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

532 Könyvismertetések A ZINKAL szerinti megoldásnál а 3"-os, vagy 4"-os 6 m és 9 m hosszú alumínium csövek kapcsolóidomához csatlakozik a szórófej, és a kapcsolóidom alá kerül a kis (10 cm) átmérőjű műanyag kerékpár. Az IRRIFRANCE-gyártmányú csövek csúszólapokkal felszereltek, ABC (Ames) kapcsolóval. Kis mennyiségben alkalmaznak hazai (román) csöveket is, elsősorban Wright —Rain típusokat. A vontató csövek közötti rugalmas kapcsolat 18 —20°-os irányeltérést tesz lehetővé. A szórófejek részben román gyártmányú, ASN-2 típusú, kétfuvókás 11/6,3 mm fuvókaátmérővel, 2,5 — 3,0 üzemi nyomással. Az ajánlott szórófej kötés itt 18x24 m. Hordozható esöztető öntözőberendezéseket összesen 400 ha-on főleg az eredetileg felületi öntözésre tervezett területeken alkalmaznak. A vizet a táblák szélén vezetett vasbeton héjcsatornából szivornyával veszik ki. Az eredetileg tervezett felületi öntözést — csak kis mértékben valósították meg. Vízellátását a nyomásfokozó szivattyútelepen elhelyezett alacsonynyomású (2,0 — 2,5 m nyomómagasságú) szivattyú biztosítja, mely felszínalatti azbesztcement csővezetéken keresztül juttatja a vizet a vasbeton héjcsatornába. Tömlő helyett 4", 5", 6", 8"-os vékony falú alumínium csövet (IRRIFRANCE) használnak. A csövön levő szabályozható nyílások 0,15 — 0,90 m nyomással 300 — 3700 l/óra vízhozamot szállítanak. Az öntözőtelepekkel és berendezésekkel összhangban, azokat megelőzve kiépült a vízelvezető hálózat is. A Duna melletti alacsony fekvésű terület víztelenítésére különböző megoldások szolgálnak: — felszíni vízelvezető hálózat, — felszíni vízelvezető hálózat talajcsövezéssel kiegészítve, — függőleges víztelenítés (kutak). .4 felszíni vízelvezető hálózat 0,74 l/s, ha fajlagos vízhozamú és általában megfelelő víztelenítést biztosít. A terület mélyebb fekvésű — jóval a Duna árvízszintje alatti — része sok nehézséget okoz a lecsapolásban. Ezen a területen kísérletképpen 26 ha-on talajcsőhálózatot is építettek a 14 és 15 m tengerszintfeletti magasság között. Az égetettagyag csöveket három különböző mélységbe (0,90; 1,34 és 1,60 m) helyezték, egymástól 12,5 és 25,0 m-re. A felszíni vízgyűjtővel párhuzamosan mindkét oldalon két talajvízszintészlelő kútsort telepítettek. A talajvízszint a csapadéktól függően változott, de mindig alacsonyabb volt, mint a környező, nem dréncsövezett területen. A drénezés jól működik (2. ábra). A talajcsövezésre használt holland csőfektető géppel (3. ábra) jó minőségű, termelékeny, gazdaságos munkát végeztek. À drénezett területen lizimeterrel is felszerelt hidrometeorológiai állomást létesítettek. A drénezett terület közelében, az öntözővíznormák meghatározására kísérleti parcellák szolgálnak (4. ábra), amelyen különböző növények telepítésével és öntözésével gondos vízháztartási vizsgálatot végeznek, a területekről elfolyó vizek pontos mérésével is kiegészítve az adatokat. A terület hidrogeológiai feltárása során függőleges drénezést kísérletként 4 kutat is elhelyeztek és ezeket 1968. júliusában és augusztusában próba-szivattyúzták. A 0,60 m-es belső (1,0 m-es külső) átmérőjű kutak feltűnően nagy vízhozamot adtak. A Duna közelében levő két kút egyenként 200—250 1/s-ot, a távolabbi két kút 100 — 150 1/s-ot adott. Ez azt jelentette, 2. ábra. A talajcsövezett terület vízkivezetései