Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Kálmán Miklós-Magyar Pál: 8. Nemzetközi Vízrendezési Tanfolyam
S . Nemzetközi Vízrendezési Tanfolyam 477 mok szakemberei lehetőleg elsősorban veendők számításba. Xem mellékes szempont a holland gazdasági érdekek motiváló hatása sem. Az előadásokat a legjobb holland szakértők tartották, így a színvonal igen magas volt. A tanfolyam végén a résztvevők általában azzal az érzéssel és tudattal távoztak Hollandiából, hogy az elérte célját, a világ minden tájáról összesereglett mérnökök ismeretanyagának felfrissítését, bővítését, és a kommunikáció fogalmi egységesítését. Ugyanazt a fogalmat, jelenséget a világ más-más részén sokszor különböző kifejezéssel, matematikai módszerrel közelítik meg. A tanfolyam kiváló minőségű jegyzetanyaga megfelelő bázist biztosított a közös szakmai kifejezésmód kialakulásához. A wageningeni „diploma" — melyet vizsga nélkül, csupán az előadások és gyakorlatok látogatásával érdemelt ki a hallgató — nemzetközi szakkörökben elismert, minősítést jelentő okmány. 4 .'{. A tanfolyam során szerzett néhány műszaki tapasztalat Az országot járva és tapasztalatokat gyűjtve szembetűnő volt, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás bizonyos területei a hazai szemléletnél fejlettebb, a jelenségeket összetettebben vizsgáló módszereket alkalmaznak. Ezekből mutat be néhányat a következő fejezet. a) A vízrendezés és öntözés kapcsolatának szempontjai A holland öntözéssel és lecsapolással foglalkozó szakemberek nagy része a föld legkülönbözőbb éghajlati, hidrológiai és talajviszonyai mellett (Svédország, Dél-Amerika, Afrika, India, Arab-országok, Perzsia, Törökország stb.) végez öntözési és vízrendezési munkákat. Ezért sokkal inkább támaszkodnak az öntözéssel és vízlevezetéssel kapcsolatos elméleti eredményekre. Minden esetben igen kiterjedt, gondos vízháztartási vizsgálatot végeznek és eredményeiket helyszíni kísérleti telepeken ellenőrzik. Nagy gondot fordítanak az evapotranspiráció értékeinek a meteorológiai adatokból való meghatározására, a talajra lehulló csapadék viselkedésére ( pl. a hasznos vízmennyiség meghatározására), legyen az természetes, vagy mesterséges csapadék, továbbá a talajvíz függőleges és oldalirányú mozgásának vizsgálatára. E vizsgálatok során olyan fogalmakhoz és következtetésekhez jutottak, melyek nagyrésze nálunk is ismert, de vagy nem használják azokat, vagy nem abban a teljes összefüggés sorozatban, amiben — véleményünk szerint - az helyes volna. (Ilyen fogalmak pl. a hasznos öntözési vízveszteség, sókimosási vízigény, túlzottan lecsapolt öntözött terület, biológiai lecsapolás stb.) Ezért e témakörben néhány gondolatot a következő sorokban megemlítünk. Az öntözés mindig vízveszteséggel jár. Tervezett és hasznos veszteségnek tekinthető az a vízmennyiség, melyet keresztül kell vezetnünk a talajon, hogy a gyökérzónában a kedvező — általános értelemben vett - sóegyensúlyi viszonyokat fenn lehessen tartani. Ezt kimosási vízigénynek nevezhetjük. Nem szándékos, de na1 Лz Országos Vízügyi Ilivatal támogatásával a tanfolyam anyagának nagyobb válogatott részét lefordították. Л válogatást úgy végezték, hogy az a hazai érdeklődést maximálisan kielégítse és az aktuális problémákat lehetőség szerint felölelje. A lefordított anyagban megtalálhatók azok az új szempontok, melyeknek kialakításában a holland vízimérnökök, agronómusok és pedológusok úllörő szerepet játszottak, és amelyeket olv nagy igyekezettel tesznek elérhetővé mindenki számára. Kzek a jegyzetek a beszámoló végén találhatók és a ViZDOK könyvtárában állnak rendelkezésre.
