Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kienitz Gábor: A belvízhullám-leképzés gyakorlati felhasználásának kérdései

A belvízhullám leképzés 471 mennyiség, azonban gyakorlatilag — részben a fel nem mérhető, de összességükben igen jelentős apróbb belvízfoltok, részben a felső talajrétegben levő, s a belvízhullámot ugyancsak tápláló vízmennyiségek miatt — lényegesen kisebb annál. A második viszont szintén gyenge támpontot jelent, mert a lefolyt összbelvízmennyiség már az összegyülekezés mind a négy fázisának párolgási és beszivárgás! hatásait tükrözi. Az eddigi belvízhullám-leképzések során e kétféle támpontból kiindulva állapítottuk meg az S

n értékeket A helyszíni felvételekkel meghatározott tározásokból való kiindulás bizonyult a határozatlanabbnak, a már említett okok miatt. Viszont a lefolyt összbelvízmennyiséggel kapcsolatban sikerült egy olyan közelítő szabályt felállítani, amelynek alkalmazásával a legtöbb esetben megfelelő nagyságrendű értékeket lehetett a kezdeti belvízmennyiség számára találni. Feltételeztük ugyanis, hogy az S

0 kezdeti belvízmennyiség úgy aránylik а С kiváltó csapadékmennyiséghez, mint a lefolyt fí belvízmennyiség aránylik az előbbihez: amiből S

0=yCL. (7) Ugyancsak bizonyos szabályszerűség tapasztalható a ß = (S

0/C) 100 belvizfolthányad évszakonkénti változásait illetően is (ez az érték mindig nagyobb az a = = (L/C)100 lefolyási hányadnál). Az ilyen empirikus jellegű kiindulások azonban annál kevésbbé jelenthetnek végleges megoldást, mert az L összlefolyás általános esetben nem ismert, ha pedig az, maga is függ az összegyülekezés 3. és 4. fázisának végbemenetelétől. S

0 megállapítására tehát új utakat kell keresni. A cél az, hogy értékét a kiváltó csapadékból a vizsgált területet és a meteorológiai viszonyokat jellemző tényezők birtokában tudjuk megállapítani. Ennek során újabb paraméterek lépnek majd be az eljárásba, melyek egy részét a fizik li viszonyok (pl. a hőmérséklet) egyértelműen jellemzik, más részével kapcsolatban pedig optimalizációt kell végezni. A fizikai hidrológiai mérések e témakörben beszivárgási kísérletek végzését, lefolyás nélküli belvízfoltok összegyülekezésének megfigyelését, valamint az e jelenségekkel kapcsolatos törvényszerűségek feltárására irányuló munkákat jelentik. Míg a kezdeti belvízmennyiségek meghatározására vannak empirikus támpontjaink, amelyekkel értékük bizonyos határok közé szorítható, az e vizek levonulására döntő hatást kifejtő párolgást és beszivárgást jellemző k

v tényező szempontyából alapvelő fontosságúnak kell a fizikai hidrológiai méréseket tartanunk. Egy lefolyástalan belvízfolt i időpontbeli 5, és At idővel korábbi i — 1 időpontbeli tározása között az eljárás szerint az összefüggést az S^S^e (8) képlet adja meg. Ha tehát folyamatosan megfigyeljük a víznek egy lefolyástalan belvízfoltból való eltűnését, akkor az arra az időszakra az illető területet jellemző k,, értékeket közvetlenül meghatározhatjuk. Az ilven jellegű kísérleteket, amelyek a belvíz legdöntőbb természeti jellemzőjére vonatkoznak, a legváltozatosabb körülmények között és minél nagyobb számban célszerű végezni, kiegészítve ezeket az egyidejű meteorológiai, illetve talajra vonatkozó mérésekkel is. Ilyen kutatási munkák eredményeire támaszkodva remélhető a gyakorlatban jól alkalmazható segédletek összeállítása Л„-1 illetően. Ugyanezek a kísérletek hasznosan kiegészíthatők az S

0 kezdeti belvízmennyiségre vonatkozó kutatásokkal is, amennyiben 5*