Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kienitz Gábor: A belvízhullám-leképzés gyakorlati felhasználásának kérdései

462 Kienitz Gábor sát a sebességnek hány százalékos válto­zása követheti (3. ábra). Látható, hogy a vízhozam igen tág határok közti változását is a sebességnek viszonylag sokkal cseké­lyebb mértékű változása követi csupán. Felmerülhet azonban az a kérdés is, hogy jelentős szerepet játszik-e egyál­talán az eljárásban a csatornákban moz­gó víz sebessége? Tekintsünk először egyetlen csatornát, melyet belvízfolt-láncok táplálnak. A csatonán a víz áthaladási ideje óra-nagyságrendű, míg egy belvíz­l'olt-lánc kiürülési ideje nap-nagyságrendű. A belvízfolt-láncok több napig tartó ár­hullámai tehát az eljárásban egymáshoz képest egy-két órával (a csatornabeli v se­bességnek megfelelően) lesznek összegezve a csatorna mentén. A csatorna így számí­tott torkolati árhulláma szinte alig tér el attól, mintha a belvízfolt-láncok árhul­lámait — a csatornabeli sebesség szerepét figyelmen kívül hagyva — egyszerűen számtanilag összegeztük volna (ezt egyéb­ként a 3. fejezetben igazoljuk is). Ha pe­dig nem egyetlen csatornáról, hanem egy csatornahálózatról van szó, akkor a sebes­ség az egyes csatornák vízhozamainak összeadásánál maximálisan egy-két napos eltolódások figyelembevételét jelenti. A belvízhullámok több hetes periódusai során a napi vízhozamértékeket ez nem befolyásolja lényegesen. A csatornák hidraulikai szerepét az eljárás lényegében nem a bennük kialakuló sebességekkel, hanem maximális torkolati vízszállító-képességükkel veszi figyelembe. Ezek pedig az adott viszonyok ismeretében megbízható értékekkel mindenkor megadhatók. Végeredményben tehát a csatornában való vízmozgás leképzésében elkövet­hető hiba a lefolyó össz-vízmennyiség tekintetében nullának tekinthető, míg a pillanatnyi vízhozamok tekintetében abban mutatkozik meg, hogy a belvízhullám grafikonja az idő-tengely mentén önmagával párhuzamosan 1—2 nap nagyság­renddel eltolódhat, azonban a vízhozam-ordináták csak lényegtelen mértékben változnak meg. c) Az eljárás az összegyülekezési folyamatnak a terepen és a csatornában végbemenő részeit azzal a feltételezéssel kapcsolja egybe, hogy a megtelt csatornák okozta visszaduzzasztás lecsökkenti a belvízfolt-láncokból való kifolyást, s így önszabályozás áll elő. Ezzel feltételezi, hogy mindaddig, amíg kevesebb vizet adnak a belvízfolt-láncok, mint amennyit a csatornák továbbítani tudnak, addig az utóbbiakba való befolyásnak nincsen akadálya. Másrészt, az eljárás nem veszi figyelembe, hogy a csatornahálózatnak van saját tározási kapacitása is. Gravitációs rendszernél a zsilipkezelés, átemeléses rendszernél pedig a szivattyúzási üzem szubjektívnak tekinthető tényezői folytán kétféle hibalehetőség merül fel: S % vízhozam százalékos megváltozása 3. ábra. Belvízcsatornák vízhozam és se­besség értékeiben bekövetkezett változások összefüggése Fig. 3. Relationship between changes in discharge and velocity values in drainage canals Bild 3. Zusammenhänge zwischen den Veränderungen in den Durchfluss- und Geschwindigkeitswerten in Entwässerungs­kanälen

Next

/
Thumbnails
Contents