Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Öllős Géza: A szennyvíziszap kezelése és elhelyezése

A SZENNYVÍZISZAP KEZELÉSE ÉS ELHELYEZÉSE DR. ÖLLŐS GÉZA

1 I. Bevezetés I A települések nagyobbodása, az iparosodás, a lakosság életszínvonalának emelkedése a szennyvíziszap mennyiségének növekedését idézi elő. Ennek a szennyvíziszapnak az elhelyezése egyre súlyosabb feladattá válik. Érthető ezért Möhle egyik tanulmányában feltett kérdés: „Wohin mit dem Schlamm?" Ügy tűnik, ez a kérdés a hazai szakemberek részéről is egyre gyakrabban hangzik el: az iszap-elhelyezés — amint az utóbbi időben megjelent szakirodalmak érzékeltetik — időszerű problémává kezd válni hazánkban is. A szerző ezen tanulmányával a hazai szemlélet további fejlesztését kívánja elősegíteni. Ennek érdekében a Nyugat-Európa-i országokban alkalmazott szennyvíziszap kezelési irányokat foglalja össze. 2. Az iszapkezelés célja Az előülepítők friss iszapja nagy térfogata, továbbá közegészségügyi sajátosságai szempontjából kifogásolható, ezért elhelyezése (vagy hasznosítása) előtt az igényeknek megfelelő módon át kell alakítani, vagy kezelésnek kell alávetni. A kezelés (iszapkondicionálás és víztelenítés) folyamata az egészségügyi-, a gazdaságosságiés a berendezések működési szempontjainak gondos mérlegelése alapján tervezhető meg. Az iszapvtztelenités előkészítésének lehetséges módjairól, a víztelenítési eljárásokról és az elhelyezési módokról áttekintést az 1. ábra nyújt. Az ábrán vázolt folyamatokról kitűnik, hogy az iszapkezelés fő célja: a viszonylag nagy mennyiségű szuszpendált iszap térgogatának vízelvonás révén a lehető legkisebb térfogatra való csökkentése. Hogv ez a cél milyen fontos, azt az /. táblázat nagyon markánsan érzékelteti. Az iszap térfogata a következő kezelési folyamatok során csökkenthető: — A rothasztás is tulajdonképpen sűrítő hatást fejt ki, mert az eredeti iszap tömege 1/2 és 1/3-ára csökkenthető. 1 Dr. Öllős Géza mérnök, a müsz. lud. kandidátusa, a Budapesti Műszaki F-m/elem Vízgazdálkodási Tanszékének docense. A tanulmányt a szerző ENSZ (WHO) Nyugat-Kurópa-i tanulmányútja alapján készítette. A tanulmány számos szakirodalmi munka közül is elsősorban Pöpel, Höhle, Braun, Kiess, Böhnke, Downing, Gale, Shirato—Murase—Kobayashi, tanulmányaira, Arnes Crosta Miles-, Johnson—

Progress-, Paxtnan-, Farrer-, Von Holl-, Dorr—

Oliver-, Passavant-, Hastenrath-, /.urffí-cégek kiadványaira és számos szakemlterrel való személyes tapasztalatcserére épül fel.