Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

4. füzet - Kollár Ferenc: A Kisbalaton északi öblözet lápterületének vízrendezése

416 Kollár Ferenc 4. Talajvízszínszabályozás Ahhoz, hogy a tőzegtalajon megfelelő termelést lehessen folytatni, talajvízszínszabályozást kell biztosítani. Ehhez — biztosítani kell a jelesleges vizek elvezetését (belvízelvezetés), és — gondoskodni kell szárazság esetén a vízpótlásról. a) Belvízelvezetés A mentesített 4250 ha területről az elvégzett hidrológiai számítások szerint 1,15 l/s ha vízmennyiség elvezetését kellett biztosítani. Ezt az értéket 1 napos összegyülekezési idő feltételezésével határozták meg 1954-ben. A kiviteli tervekhez készült vizsgálatok szerint azonban az összegyülekezési idő 15 óra, és az ehhez tartozó levezetendő fajlagos vízhozam 1,5 1/s-ha, ami 6,3 m

3/s elvezetendő vízhozamot jelent. A belvíz elvezetésre két lehetőség kínálkozott: — a területet részekre bontani, és a vízelvezetést részenként önállóan megoldani; — a területen egy rendszert kiépíteni, és a vízelvezetésről egy helyen gondoskodni. A tervezők szerint olyan rendszert kell kialakítani, amelyik egyrészt a belvízelvezetést, másrészt a vízpótlást is szolgálja, mert az alapvető célt, a terület talajvízszín-szabályozását, csak egy csatornahálózattal lehet biztosítani. Ez már meghatározta, hogy a belvizek elvezetése egyetlen pontban történjék. Ez a megoldás épült meg. Az egységes rendszeren belül a vízvezetést észak-déli és kelet-nyugati irányú főcsatornák biztosítják, amelyek összefüggenek egymással. A vízkormányzást zsiliprendszer biztosítja. Ezt a megépített csatornahálózatot tünteti fel a 3. ábra. A belvizeket a terület délkeleti sarkában elhelyezett zsilipen keresztül lehet gravitációsan az Egyesitett övcsatornába ereszteni, ill. a szivattyúteleppel átemelni. Gravitációs vízleeresztésre általában kevés a remény, mert a terv szerint a mértékadó minimális belvízszint a szivattyútelepnél 104,20 m A. f., az övcsatorna vízállása normális Balaton vízállásnál pedig 104,60 — 105,00 m A. f. közé esik. A mértékadó 104,20 m A. f. vízállást a szivattyú telepnél tartani kell, mert a számítások szerint csak ilyen feltétellel szállítja a rendszer a tervezett vízmennyiséget. A szivattyútelep kapacitását a tervezők 5,0 m

3/s-ban állapították meg. A belvízrendszert úgy alakították ki, hogy mértékadó belvíz esetén az északi keresztcsatornánál is van lehetőség további 1,5 m

3/s víz átemelésére. A szivattyútelephez a belvíz két főirányból érkezhet: a Déli Kcresztcsalornán vagy a Hévíz—Páhoki II. sz. belvízcsatornán (L. 5a ábrát). Mindkét csatorna vízszállítóképessége 2,5 m

3/s. Ahhoz természetesen, hogy a két csatorna egyenletes terhelést kapjon, megfelelő zsilipkezelést kell biztosítani. A belvízelvezető hálózatban a földmedrek kétfajta technológiával épültek. A főcsatornák gépi földmunkával készültek. A rendelkezésre álló gép a vonóköteles kotró és a kitermelt föld elteregetésére a földtoló (dozer) volt. A mellékcsatornákat — azok kis szelvénye miatt — kézi erővel emelték ki. A két technológia között lényeges különbség volt. Addig, amíg a nagyszelvényű csatornák esetében a vonó-