Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
SZOVJET IRÁNYELVEK A JÉGNYOMÁS SZÁMÍTÁSÁRA Ismerteti: STAROSOLSZKY ÖDÖN Gosztroj SZSZSZR: Ukazanija po oprcdelniju ledoviihnagruzok na recsnüe szooruzsenija, SzN—76—0(v Moszkva, 1967. A folyómederben épült vízépítési műtárgyakat érő jégnyomásnak 3 alapvető formáját különböztetik meg: aj a jégtakaró hőmérséklet-változás következtében előálló terjeszkedéséből eredő statikus jégnyomást; bj az álló, de részekből összetett jégtakaró dinamikus eredetű, de statikus jellegű nyomását; с) a mozgó, zajló jég ütközése révén előálló dinamikus eredetű, dinamikus nyomását. A legújabb szovjet szabvány a folyóméterenkénti jégnyomást függőleges fal esetén a PF = (R 0h + 2 ahôfi<P)r képlettel számítja, ahol г az előbb megadott csökkentő tényező a jégfelület hossza függvényében és h az 1%-os valószínűségű jégtakaró vastagság. fí 0 a kezdeti jégnyomás, amit 5 Mp/m 2-ben javasolunk figyelembe venni, а а lineáris hőtágulási együttható, a = 5,5-l()~ 5 1/°C. 6 a hőmérséklet emelkedés sebessége, C°/órában. (A hőmérséklet emelkedés sebességének megállapításánál átlagosan a 4 órára eső változást javasolják figyelembe venni és maximálisan (i órára esővel számolnak.) // a jég viszkozitása Mp, óra/m 2, amelyre —20 °C-nál nagyobb hőfok esetén H = (3,3 - 0,28T + 0,083 T 2)10 4 és - 20 °C-náI kisebb hőfokra fi = (3,3- 1,85 T)10 4 értéket adnak meg, ahol T az ún. jellemző hőfok. A jellemző T hőfokot т= + — у képlettel számítják, ahol X 0 1 a levegő kezdeti hőfoka, amikor a hőtágulás elkezdődik,, az rj 0 tényező a hóborítást veszi figyelembe, illetve a konvekciós hatásokat, amelyek hatására a jégfelület hőfoka eltér a levegőétől. ^jés = hjig Vo = А Л' Aug + Л hó ö h ó a ahol а a hődiffúziós tényezők, aj é., = 0,0041 m 2/óra, a h ó = 0,002 m 2/óra, л a jég hővezetőképessége ~2 KKal/m, óra,"°C. а а turbulens hőátadási tényező Kkal/m 2/óra-ban. a = 20 ^w + 0,3, ahol w az időszakra jellemző legnagyobb szélsebesség m/s-ben, hó esetére és <x = 5 ]Ли + 0,3 hó nélkül.
