Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

-390 Bogárdi István eredményt adtak, az adott lösztalaj bitumennel nem stabilizálható kedvezően, mert a talajkeverék fagyasztás-olvadás hatására szétesik. Érdekes, hogy az előzőekben gyakran említett felső-dunai kísérletek iszaposhomoktalaját ezzel szemben éppen bitumennel lehetett legkedvezőbben stabilizálni. Mivel azonban a lösztalaj egyenletesebb szemcséjű és kötöttebb mint a Felső-Duna jellegzetes iszapos-homok fedőrétege, indokolt, hogy bitumennel nem jól stabilizálható. Meg kell említeni a bitumenes stabilizáció jelenleg fennálló további bizonytalanságát. A kísérletek során ugyanis egyszer sem sikerült a szabványos előírásoknak teljes mértékben megfelelő hígított bitument beszerezni. Különösen a hígított bitumen tapadási tulajdonságai nem voltak kielégítők, pedig a stabilizáció vízzel szembeni viselkedését elsősorban ez szabja meg. Véleményünk szerint bitumenes stabilizációt csak akkor szabad gyakorlatban alkalmazni, ha a kedvező laboratóriumi eredmények mellett biztosíthatók az építéshez szükséges hígított bitumen minőségi előírásai. Ezzel szemben a cementes stabilizáció minősége sokkal kevésbé érzékeny a cement kötőanyag kisebb minőségi hiányaira és ugyanakkor a cement előírt szabványos minősége is jobban biztosítható mint a bitumené. * * * A debreceni löszhát a talaj szerkezetessége következtében erősen vízáteresztő (A- = 4-10~

2 cm/s) és ezért vízáteresztő földművek létesítése során gondoskodni kell a szigetelésről. A laboratóriumi kísérletek szerint ebből a lösztalajból megfelelő kötőanyag adagolással tartós szigetelőréteg állítható elő. A vizsgált cementes, cementes és pernyés, valamint bitumenes stabilizálás közül a cementstabilizáció bizonyult a legelőnyösebbnek, mert biztosítja a szükséges szilárdságot és A = 10~

6 cm/s-nál kisebb szivárgási tényezőt, kedvező fagyállósági tulajdonságok mellett. A pernyés és bitumenes stabilizáció vízzel, illetve faggyal szembeni ellenállása nem kielégítő. Ennek oka a lösz jellegzetes szemcseösszetétele, valamint az alkalmazott pernyék, hígított bitumenek és bitumenemulziók nem megfelelő minősége. Sajnos ez idő szerint gyakorlati építési munkákhoz nem garantálható az említett kötőanyagk előírt minősége. Ilyen körülmények között a debreceni löszháton, illetve hasonló jellegű talajokon cementes stabilizációval javasoljuk a szivárgásgátló réteget előállítani. A szigetelőréteget a legtöbb esetben célszerű 2 — 4 kg/m

2 mennyiségű hígított bitumen, vagy bitumenemulzió permetezéssel lefedni. IRODALOM 1. Gáspár L.: 1933—G5. évi stabilizált alapú kísérleti útszakaszok tapasztalatainak kritikai értékelése. Mélyéptíéstudományi Szemle. 1967/4—5. 2. Bogárdi I.—Gáspár L. : Vizsgálatok a helyi talajok stabilizálásával készült szivárgásgátló rétegekre. Vízügyi Közlemények, 1966. 3.