Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A talajszilárdításos szivárgáscsökkentés 387 rendű különbség mutatkozik. Minden esetre ezek az előkészítő vizsgálatok is igazolták, hogy a lösztalaj ismert nagy vízvezetőképességét a talajszerkezet okozza. Derivatográf vizsgálattal megállapítottuk, hogy a talaj CaCO, tartalma 3 — 4%, és csupán igen kis mennyiségű illit agyagásványt tartalmaz. i. A TAL A JSTAB

ILIZÄCIÓ FAJTÁI, VIZSGÁLATI MÓDSZEREK Feladatunk olyan talaj szigetelés előállítása, amelynek szivárgási tényezője tartósan kisebb mint 10~

6 cm/s és szilárdsági jellemzői elérik az útépítési követelményeket. A megoldás érdekében a következő fajta stabilizáló anyagokat vizsgáltunk: cement, cement és pernye, hígított bitumen és cement, valamint bitumenemulzió és cement. A kötőanyagok részletes ismertetésétől eltekintettünk, csupán a [2] irodalomra hivatkozunk, amelyben részletesen ismertettük a hazai szempontból számításba vehető stabilizáló anyagokat. A laboratóriumi körülmények között készített talaj keveréket az útépítési gyakorlatban használatos szilárdsági, valamint a sajátos szivárgásgátlási szempontok szerint áteresztöképességi vizsgálatoknak vetettük alá. Bizonyos esetekben fagyasztás-olvasztás és ultraibolya sugárzás hatását is ellenőriztük. Az eddigi vizsgálatokhoz képest |2] új mérési módszert nem alkalmaztunk, és így az eredmények közvetlenül összehasonlíthatók. Előbbiek alapján a mérési körülmények és berendezések leírásától eltekintünk. Megemlítjük azonban, hogy a szivárgási vizsgálatot állandó víznyomással, 20 —30-as hidraulikus gradienssel olyan berendezésben végeztük, amelyben a fal melletti szivárgás torzító hatását kiküszöböltük. Ezúttal nagy átmérőjű (1 — 2 m) tartályokban nem végeztünk ellenőrző szivárgási vizsgálatot, mert már korábban igazoltuk, hogy a Marschall hengerekben mért szivárgási tényező jól helyettesíti a többi nagyságrenddel nagyobb méretű tartályban kapott értéket. A szilárdsági vizsgálatokat az Útügyi Kutató Intézet talajmechanikai Laboratóriumában dr. Gáspár László irányításával végezték. ;$. CEMENTSTABILIZÁÍ:

Ю A cementes stabilizálási kísérletek során tatabányai 500-as cement többféle adagolásával mintahengereket készítettek. Ezek egyik csoportját 7 és 14 napig tartó nedves térben való tárolás után törték el. A minták további csoportjait egyrészt egy hétig víz alatt is tárolták, másrészt közben 12x8 óráig -22 °C-on fagyasztották. A fagyasztási kísérleteknél a ciklusok közötti 10 órás időszakokban a mintákat víz alatt tárolták. Az útépítési gyakorlat szerint általában azt a cementadagolást javasolják elfogadni, amelynél a nedves térben tárolt minták egyirányú nyomószilárdsága meghaladja a 25 kp/cm

2 értéket és ugyanakkor a víz alatt tárolt minták nyomószilárdsága legalább 15 kp/cm

2. Az átlagosnál nagyobb mértékű vízbehatásnak kitett szerkezetek esetén ajánlatos a mintáktól azt is megkívánni, bogy a 12 fagyasztás-olvadás ciklus után egyirányú nyomószilárdságuk legalább 10 kp/cm

2 legyen, de a súlyveszteség ne haladja meg a 10%-ot. A szilárdsági vizsgálatok szerint a 7 napos minták egyirányú nyomószilárdsága 30 — 65 kp/cm

2 között változott. Ellenőrzésképpen az 5 és 6% cementadagolással készült keverékek vízáteresztőképességét vizsgáltuk. A 3 — 3 próbatest átlagából kapott értékeket az I. táblázat tünteti fel. Megjegyeztük, hogy ultraibolya sugárzást nem alkalmaztunk, mert az eddigi adatok alapján a cementes stabilizáció minősége nem romlik napsugárzás hatására. A táblázatban A--=10~

7 cm/s értéket tüntettük fel minden olyan esetben, amikor a mérés során átszivárgást nem észleltünk. Ugyanis az alkalmazott hidraulikus gradiens esetén ennél kisebb áteresztőképességű anyagon átszivárgó vízmennyiség már nem mérhető. A mérés során egyébként a gyakorlatban fellépő hidraulikus gradienseknél nagyobbat alkalmaztunk. Mivel feltételünk 10~

6 cm/s-nál kisebb szivárgási tényező elérése, ennél a határnál vízzáróbb anyagok valóságos szivárgási tényezőjét nem szükséges pontosan ismernünk. A cementstabilizáció szilárdsági és szivárgási vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy 0 — 7% CőOO-as cement és 12—14% víz adagolásával az adott talajból tartós, a fagynak is jót ellenálló szigetelő rcteg állítható elő. 8 Vízügyi Közlemények