Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A TAL YJSZfLÁRDÍTÁSOS SZIVÁRGÁS-CSÖKKENTÉS LEHETŐSÉGE Л DEH

НЕСЕМ LÖSZHÁTON DR. BOGÁRDI ISTVÁN

1 Hazánk területének több mint felét kissé és közepesen kötött talajok borítják. Mérnöki létesítmények — különösen vízvezető földművek — építése során gyakran gondot okoz a kötött talajok helyszínen tapasztalt nagy vízvezető-képessége. A lösztalaj jellegzetessége például, hogy helyszíni, tényleges szivárgás tényezője (10~

scm/s) több nagyságrenddel nagvobb, mint a laboratóriumi körülmények között, tömörített mintán mért érték (l05-10~' cm/s). Az útépítési tapasztalatok szerint hazai lösztalajainkat előnyösen lehet elsősorban cement adagolásával stabilizálni, azaz előírt szerepük betöltéséhez megfelelően megszilárdítani. Az elmúl 10 év során több száz km hosszúságban építettek stabilizált útalapot lösztalajban [1]. A korábbi vizsgálatok rámutattak a talajstabilizáció szivárgásgátlásra történő hasznosítására [2]. A Felső-Duna jellegzetes iszapos-homok fedőrétegének szivárgási tényezőjét (10~

J cm/s) kél nagyságrenddel sikerült tartósan csökkenteni. A kísérletek során figyelembe vették az útépítési tapasztalatokat, de a sajátos szivárgáscsökkentési feladatnak megfelelően módosították az útépítésben kialakult előírásokat. Jelen vizsgálat célja a debreceni löszhát jellegzetes talajából stabilizálás révén megfelelő szigetelés (A"«= 10~

c cm/s) előállítása. A talajszigetelés építéstechnológiájával és költségeivel nem foglalkozunk részletesen, tie megemlítjük, hogy a cementes stabilizáció korszerű betonkeverőgéppel készíthető és ил építési költség a helyszíni körülményektől függően 30-50 Ft/m

2. I. HELYSZÍNI KÖHÜLUKWEK A debreceni löszhát területén már eddig isszámos mérnöki létesítmény épült és a közeljövőben elsősorban az öntözés további gyors fejlődésével kell számolni. A térség tipikus talaja az alföldi infúziós lösz, amely szerkezetessége következtében repedezett és erősen vízvezető. Ennek következtében vízvezető földművek létesítésekor mindig nagy problémát jelentett a káros szivárgás csökkentése. Vizsgálatainkhoz Debrecentől mintegy 12 km-re nyugatra helyszíni vízáteresztőképességi méréseket végeztünk a VIT1 LJK 1-ban kialakított, változó víznyomású készülékkel. A 10 méter átmérőjű kör belsejében hat helyen végeztünk különböző mélységben mérést. Az eredmények a következők : Mérési hely: 1 2 3 4 5 6 Szivárgási tényező, cm/s: 5-10"

2 4-l()2 2-10~

2 ö-lO"

2 1,5-10"

2 б-Ю"

2' A lösztalaj helyszíni szivárgási tényezőjének a mérések átlagértékét, A- = 4-10~

2 cm/s értéket fogadtuk el. Következő lépésben talajmintákat vettünk és laboratóriumi vizsgálattal megállapítottuk szemösszetételüket (1. ábra), plasztikus indexüket és szivárgási tényezőjüket. Megállapítottuk, bogy a különböző időpontban és különböző helyről vett talajminták csak kismértékben térnek el egymástól és így a továbbiakban egységes típustalajjal dolgoztunk. A plasztikus index 14%-ra adódott és ennek megfelelően 1 I)r. tíogárdi István mérnök, az Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztályának főmérnöke, és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa.