Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Kozák Miklós-Szigyártó Zoltán: Az alulról vezérelt öntözőcsatornák bögéinek méretezése

Az alulról vezérelt öntözőcsatornák 301szükséges értéktől legfeljebb + 10%-kal térhet el, s hogy ez az eltérés éppen a kritikus, alsó felszíngörbék tartományában, mindég negatív érték lesz. így tehát abban az esetben, ha a méretezés folyamán a kismértékben változó vízhozamok helyett az elméleti értékkel, mint állandó vízhozamszállítással dolgozunk, nem csak, hogy a számítási munkát egyszerűsítjük, hanem egyúttal olyan elhanyagolással élünk, amely a biztonság javára szolgál. Ezért látszik tehát célszerűnek a méretezéssel kapcsolatos számításokat úgy intézni, hogy az egyes vízkivételekre meghatározott, s azok nyitása után belépő, a méretezés szempontjából mértékadó vízhozamok egészen a permanens viszonyok beálltáig időben állandó értékként szerepeljenek. c) A méretezés gyakorlati végrehajtása A böge hosszának a meghatározása A vízkivételeknél megengedhető legkisebb felvízmagasság ismeretében, a böge méretezése szempontjából mértékadó vízhozamnak, továbbá a mértékadó vízhozamváltozás nagyságának és helyének a birtokában minden adat rendelkezésre áll ahhoz, hogy a csatorna méreteit és a böge hosszát meg tudjuk határozni. Ezek közül a szelvény méretezését nyilván a szokásos módon kell elvégezni, oly módon, hogy permanens viszonyok között a csatorna minden szelvénye szállítani tudja az arra a helyre mértékadó vízhozamot. E munka legkritikusabb része a meder érdességre jellemző paraméterek helyes megválasztása, amellyel kapcsolatban célszerű figyelembe venni az idevágó legújabb hazai kutatási eredményeket 19, 10, 11]. Már sokkal bonyolultabb munka a böge célszerű hosszának a meghatározása, amelyet ismétlő számításokkal, fokozatos közelítéssel célszerű elvégezni a következő módon: Első lépésként a vízkivételek helyének és a terepadottságoknak az ismeretében fel kell venni egy célszerűnek látszó böge hosszat. Az alapterhelés és a böge felső végén tartott szint figyelembevételével meg kell határozni azt a felszíngörbét, amelyik a további számítások alapját képezi. Ezután azzal a feltételezéssel, hogy a mértékadó vízhozamváltozás szempontjából szóbajövő vízkivételek a már korábban meghatározott vízhozam értékekkel egyszerre, hirtelen nyitnak, úgynevezett „nem permanens számítás"-okkal minden vízkivételnél nyomon kell követni a böge vízszínének időbeli alakulását, s meg kell határozni az olt előálló legalacsonyabb szinteket. Ha ezek a szintek az összes vízkivételnél a mértékadó határérték felelt helyezkednek el, a böge hossza a célnak megfelel; de ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy — amennyiben ezt a helyszíni adottságok megengedik — a bögét ennél hosszabbra is méretezzük. Az utóbbi megoldás általában kevesebb beruházással járó műveket eredményez. Ezért legtöbbször meg kell kísérelni a bögét olyan hoszszúra méretezni, amennyire csak lehet. Ennek érdekében fel kell venni egy újabb, eddiginél hosszabb távolságot. Szükség szerint újra meg kell határozni a mértékadó vízhozamokkal, vízhozamváltozásokkal kapcsolatos jellemző adatokat, s a már említett módon újra meg kell állapítani a vízkivételeknél kialakuló legalacsonyabb felvízszintet. Ezt az eljárást ígv mindaddig kell folytatni, míg valamelyik „mértékadó" vízkivételnél a legalacsonyabban elhelyezkedő felszíngörbe a még megengedett szint alá nem süllyed. Ezután a böge hosszának a függvényében meg