Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖ M VIS ME IÏTETÉ S BENDEFY LÁSZLÓ — V. NAGY IMRE: A BALATON ÉVSZÁZADOS PARTVONALVÁLTOZÁSAI Ismerteti: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN A vízügyi szakembereken kívül — legalábbis következtetéseit tekintve — szinte az egész közvélemény érdeklődésére tarthat számot a Műszaki Kiadó gondozásában 1969. év végén 215 oldal terjedelemben 219 ábrával megjelent könyv. A Balaton környék fejlesztésének kérdése ma országos ügy, amelyet az elmúlt évben az Országgyűlés tárgyalt. Ennek következményeként alakul ki a fejlesztés hosszú távlatú elgondolása, amelynek a természet erőinek ismeretén kell alapulnia, ha időt állót akarunk alkotni. Ez ad különleges jelentőséget a címből következőnél bővebb tartalmú mű megjelenésének. A könyv G főfejezetre oszlik: amelyből I., IV., V. és VI. Bcndefy L. és IL, III. pedig V. Nagy I. munkája: I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában. II. A Balaton alaktani vizsgálata. III. A parterózió vizsgálata. IV. A Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata. V. Végkövetkeztetések. VI. A kutatáshoz felhasznált térképek. A könyv súlyát az első négy fejezet adja, a Szerzők érdeme, hogy az V. fejezetben az előzőekből következő végkövetkeztetéseiket összefoglalják, illetve a VI. fejezetben a kutatásaikhoz használt térképek szabatos jegyzékét közlik. Történeti források és levéltári anyagok alapján vizsgálják, hogyan alakult és változott a Balaton partvonala a történeti időkben, különösen az utolsó 250 — 300 évben; mennyire befolyásolta ezt a változást a tó vízszintjének emelkedése vagy süllyedése, illetőleg az emberi beavatkozás. A XVI. század elejét megelőző időkben az egykorú vízállásviszonyokra a partközeli közvetlen vagy közvetett adatokból következtetnek: 1. a rómaiak korát megelőző sírleletekből; 2. a római kori sírokból és építményekből; 3. népvándorlási kori sírokból és létesítményekből; és 4. Árpád kori oklevelek adataiból. 1520 tájáról származik az első un. törökkori terkep, amely Lázár deák nevéhez fűződik és Mikovinyi Sámuelnek, a híres vízimérnöknek az 1733. évi térképével végződik. A tó végleges lecsapolási munkálatainak kezdetéül 1763 tekinthető, és az időszak 100 évre tehető, amikor is a legértékesebb térképanyag a bécsi levéltárakba vándorolt. A tó vízállására hiteles adatok 1846 óta vannak. A fejezet legérdekesebb ábrája a Balaton kiterjedését, időszámításunk előtti 1000-től bemutatott térképe Érdekes az évszázados vízállás-változásokat bemutató ábra is. (1. ábra). A Balaton alaktani vizsgálata fejezet a felület, vízmélység, térfogat és partvonal fejlettség viszonyait vizsgálja egészen időszámításunk előtti időkig visszamenve. A parteróziós fejezet címénél többet ad, mert a hullám és part kölcsönhatását vizsgálva a szél okozta a vízmozgásokat, a hordalékvándorlást is elemzi. Az évszázados feliszapolódás részletes elemzését a Mikovinyi féle 1732. évi térképtől az 1962. évi VITUKI felmérésig hajtják végre, közte az 1894/95. évi, 1930. évi, 1955. évi részletes vízrajzi felvételeket. Óriási térképanyagot tanulmányoztak át, a felhasznált térképanyag száma 1580 (!), amelyből csak 1801 —1850-es évekre 181 db