Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Bardóczy L. — Párizs vízműtelepe 261 vegyszeradagoló szivattyúi itt adják hozzá a nyersvízhez az előzőekben már említett kloridoxid-ot, aktív szenet és szódát. A technológiai tisztítás második műtárgya az 5x2 darab párhuzamos elrendezésű pelyhesítő- és derítőmedence külön-külön beépített szerelvényezéssel. Minden sor névleges teljesítménye 50 000 m

3/nap. Az érkezési ponton kiképzett keverőaknában gyorskeverővel vaskloridot adagolnak a nyers vízhez, majd a pelyhesítőmedencékben 32 perces tartózkodás után a nyersvíz derítésre alkalmas állapotba kerül és átfolyik a soronként három emeletes derítőmedencékbe. A kiépített három emeletes elrendezés mellett el tudták érni azt, hogy a rendelkezésre álló kis területen soronként 300 m

2-es derítőfelszín helyett ennek háromszorosa áll rendelkezésre. A derítőmedencékben leülepedő iszapot automatikusan naponta többször eltávolítják. A derített víz a továbbiakban a kavicsszűrőkre kerül, ahol az 1,0 m-es szűrőágyon, illetve porózusbeton fenéken át megtisztulva érkezik a szűrőt szabályozó szifonrendszerbe. A sávonként alkalmazott szűrőfelület 108 m

2, amely a 6 darab 18 m

2-es cellából áll. A szűrőkavics tartófödémje porózusbctonból készült, tehát a hazánkban általánosan ismert és alkalmazott szűrőfejes megoldásoktól eltérő. A szűrőfenék építésére előregyártott elemeket használtak fel kb. 60x60 cm-es lapokkal. A szűrőmedence szerkezeti fenéklemezéből kiálló 15 x 15 cm-es oszlopocskákra először egy hálós elrendezésben teherviselő lyuggatott előregyártott elemekből fenéklemezt építenek, amelyet az adott felvilágosítás szerint egyáltalán nem kötnek hozzá a tartóoszlopocskákhoz. Erre rakják rá a 15 — 20 cm-es vastagságú kavicságyat, majd egy ugyancsak előregyártott lapokból készült porózusbeton szűrőelemet. A kapcsolatosan adott felvilágosítás szerint az elemek hézagainak utólagos kibetonozásán kívül egyéb rögzítési módot ezeknél nem alkalmaznak. A hazai gyakorlattól eltérően a szűrők mosatásánál alkalmazott víz- és levegőnyomás legnagyobb értéke 5 m vízoszlopnyomás. Valószínűleg ezen nyomási határértéknek köszönhető az is, hogy a hazánkban tapasztalható nehézkes szűrőfenék-építés elkerülhetővé vált. A szűrő egyenletes működését az utána beépített „Polhydra" szifonrendszer biztosítja. A rendszer működését a későbbiekben még részletezni fogjuk. A szifon működését géptermi kapcsolótáblákba épített szerelvényekkel lehet szabályozni. A szifonban érzékelhető szűrő eltömődés (kolmatáció) függvényében egy, a kapcsolóterembe beépített villamos vezérlésű, ún. „Gombinatcur" automatikusan indítja be a szűrők mosatásának, illetve üzemelésének periódusait a megfelelően vezérelt tolózár nyitási és zárási műveletek segítségével. À szűrőszifonok után a vizet ózonnal fetőtlenítik. Ebből a célból a vizet sávonként kb. 25 m

2 alapterületű függőleges terelőfalakkal ellátott keverőkamrákba vezetik be. Az ózon a kamrák alján beépített porózus porceláncsöveken át finom buborékok formájában keriil be a víztérbe, ahol csíraölő hatásával nemcsak az élő szervezeteket, hanem a vírusokat is elpusztítja. Ezenfelül a vizet oxigéndússá teszi és mind szín, mind íz tekintetében a vízre igen jó hatást gyakorol. Az ózonizáló kamrákban a víz tartózkodási ideje 16 perc. Az üzem ózontermelő berendezései ún. „TRAILIG.\Z" rendszerűek. A berendezések Méry típusú ózonizátorokként ismertek, és sorozatgyártásuk folyamata már beindult. Ugyanilyen típusú berendezésekkel szerelték fel a Choisy le Roi-beli vízművet is. Az ózont ezekben a berendezésekben a levegő oxigénjéből termelik oly módon, hogy levegőáramot elektromos ívfényt termelő generátorokon nyomnak át és az átáramló levegő oxigéntartalma a generátorok végén ózonná alakul át. Egy generátor naponta kb. 50 kg ózont termel, míg 1000 nmenként kb. 1,6 kg ózont használnak fel. Az ózon termelése, illetve az elektromos ívek létrehozása 20 000 V feszültségű térben történik. Az elektromos áram frekvenciája 50 Hz. A generátorok ívfényének és ózontermelésének optimális gazdaságossága érdekében a berendezéseken átnyomott, illetve átszivattyúzott levegőt kiszárítják, majd külön légkondicionáló berendezésekben lehűtik. A leírt módon megtisztult ivóvíz végül egy 10 és egy 17 ezer m

3-es vízmedencébe folyik és ott tározódik. A medencék vasbeton szerkezetét kb. 4x4 m hálós osztású vasbeton cölöpökre alapozták. A medencék fenéklemezei 30 cm vastag vasbeton lemezek, oldalfalaik 10 cm vastag, a víztér felé hajló dongahéjak, melyek peremét 45°os hajlású vasbeton kihorgonyzó rudak kötik az alaplemezhez. A födémlemezt 4 x 4 m hálós elrendezésű oszlopok tartják. Az ivóvizet a fogyasztók felé a nagynyomású szivattyúk továbbítják. A kiterjedt és nagy távolságú csőhálózati rendszer miatt