Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
256 Cajárszki Győző A medence két rövidebb oldalát képező földgátat 1,3 m magasra töltöttük fel. A tömlőszakasz végeit keresztülfektettük a gáton. Mivel a földgátak magassága azonos volt a tömlőben tartott nyomásértékkel, a vízszint csak a gátkorona magasságáig ért. Tehát tulajdonképpen a tömlő végelzárására nem is volt szükség. Biztonsági okokból azonban a tömlőszakasz egyik végét az öntözésnél használt „csíptető" végelzáróval lezártuk. A másik véget a tömlőből elszivárgott víz pótlása céljából nyitva hagytuk. A tömlőt és a medencét UKL szivattyúaggregát segítségével töltöttük fel. A tömlőből elszivárgó vizet — csekély mennyisége miatt — kézi úton, vödör segítségével pótoltuk. A kísérlet értékelése A medencében hét napon keresztül tartottunk mintegy 45 cm-es vízmagasságot. Több ízben mesterséges hullámzást idéztünk elő. Ennek ellenére sem szivárgást sem elmozdulást nem észleltünk. A gát karbantartása a varrott tömlő lyukain elszivárgó víz pótlásából állt. A homokzsákokkal történő megtámasztás — mint azt már korábban említettük — a tömlő gördülését megakadályozva a kedvezőbb csúszó-súrlódási ellenállást létesít a víz oldalnyomásával szemben. Ügyelni kell azonban arra, hogy a homokzsákok magassága meghaladja a tényleges tömlőmagasság (m) felét, mert egyébként a tömlő a homokzsákokon is keresztülgördül. A csúszó-súrlódási ellenállás nagyságának meghatározásánál a talaj féleség, nedvességi állapot, tömlőanyag felületi érdességének függvényében /« = 0,3 — 0,6 súrlódási tényezővel számolhatunk. Esetünkben a súrlódási erő nagysága: g = G-g e, ahol G a tömlő számított súlya [kp], g e az elzárt víznek a tömlőre ható felhajtóereje [kp] A g e értékének közelítő pontosságú meghatározását a következők szerint végezhetjük. A felhajtóerő nagysága a 8. ábra jelölései szerint:
