Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

2. füzet - Dávidné Deli Matild-Kovácsné Dombi Mária: A vízigények hazai reprezentációs vizsgálata és annak eredményei

•222 Dávidné Deli M.—Kovácsné Dombi M. kodási tanszéke Borsos József egyetemi tanár irányításával már korábban is végzett szekunder jellegű statisztikai vizsgálatokat Magyarország településeinek közműellátottságáról [3]. A vizsgálatok során összegyűjtött adatok, illetve feldolgozásuk alapján, összeállítást készítettünk a vízfelhasználásról. Mielőtt azonban a vizsgálati eredményeket bemutatnánk szükségesnek tartjuk a vizsgálatba bevont települések kiválasztását megindokolni. 1. Település-kategóriák illetve típusok A vizsgálatokat öt jellemző magyaroszági településtípusra végeztük el reprezentatív statisztikai feldolgozás alapján. A kiválasztásnál I. csoportba a vidéki nagyvárosokat soroltuk, ahol jellemző a kiemelkedő mértékben nyújtott szolgáltatási színvonal és az, hogy a III. foglalkoztatási csoportba tartozó népesség 40% (lásd 1. ábra) [4]. II. településtípus vegyes termelő-jellegű középváros, ahol az iparban és építőiparban foglalkoztatottak aránya 15—55% és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 10—45%. A III. településtípus ipari és nőtt város, ahol az iparban és építőiparban foglalkoztatottak aránya több mint 50%. A IV. településtípusba a telepített új (szocialista) ipari városokat soroltuk, ahol az iparforgalmi népesség abszolút többségben van. Az V. településtípus a laza beépítésű mezőgazdasági városok, ahol a mezőgazdaságban foglalkoztatottak abszolút többségben vannak. A vizsgálatba bevont városok a fenti kategorizálás szerint I. csoport: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged II. csoport: Eger, Esztergom, Kőszeg, Sopron, Szombathely III. csoport: Nagykanizsa, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya /V. csoport: Dunaújváros, Komló, Oroszlány, Tiszaszederkény, Várpalota V. csoport: Karcag, Szarvas, Túrkeve A kategorizálásra azért volt szükség, mivel az egyes településtípusok szolgáltatási színvonalában jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Ez a minőségi különbség minden szolgáltatásra, de különösen az alapközműnek tekinthető vízellátásra jellemző, igénybeli különbségeket eredményez. 2. Az ellátottaknak tekintett lakosság és az ellátottsági arányok Vizsgálataink során kommunális úton vízzel ellátottnak azokat a lakosokat tekintettük, akik vagy komfortos vagy félkomfortos módon (épületben, vagy telken belül egy vízvételi hellyel) be vanak kötve a vízellátó hálózatba. A közkifolyós ellátásban részesülők száma fiktív, számszerűen nem kifejezhető, valamint a távlati tervezésben ezek száma, fejadagja stb. sem vehető figyelembe. Ezért vizsgálatainknál csak a mezőgazdasági jellegű településekben, — ahol ez az ellátottsági forma ma még a lakosság döntő többségét érinti — vizsgáltuk az összes belterületi vízfelhasználást. Az ellátottsági arány az előzőkben kifejtett ellátott lakosszám és a teljes belterületi lakosszám hányadosa. Az arány képzésénél azért csak a belterületi lakosszámot tekintettük viszonyítási alapnak, mivel a település teljes lakosszáma nem