Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
1. füzet - Öllős Géza: A talajvízdúsítás fokozódó szerepe
A talajvízdúsítás 2.°> vesanyag oxidációjához kb. 1 mg oldott oxigén szükséges, továbbá pl. 1 mg NH^ nitráttá való oxidációjához kb. 4 mg oldott oxigén szükséges. A lebontást végző mikroorganizmusok a vízvezető talajrétegben mint egy óriási lakó silóban élnek. A szivárgási térben azonban az anaerob 2 biológiai folyamatok, vagyis a számunkra kellemetlen redukciós folyamatok felléptével is számolni kell (Haaren [10]). Ez esetben pl. a nitrát oxigénforrásként szerepel a baktériumok számára. Ez nem is kedvezőtlen, lia a redukció N 2-őt eredményez. Van azonban olyan kedvezőtlenebb redukciós folyamat is, melynek során NH 3 keletkezik. A szulfát, mint oxigénforrás redukciójaként keletkező H 2S miatt a homok bőzössé is válhat. Gyakori eset ilyenkor a fémionok, pl. a vas- és mangán redukciója is. Ez esetben persze már я talajban levő „szennyezőanyagok" vízbekerüléséről van szó, ami rendszerint a víz utókezelését igényli. Az anaerob állapot elkerülése céljából a beszivárgó vizet tehát számos esetben először levegőztetni (oldott oxigénnel dúsítani) kell. Ennek azonban az oldható oxigén felvételének lehetősége szab határt. Ha ez csekély mértékű, a levegőbevitel lehetősége elenyészővé válik (minthogy diffúzióról van szó). Jóllehet a beszivárgó víz oxigénnel sokszor telített, sőt az algatevékenység miatt túltelített is lehel, de ha a nyers víz szerves szennyeződése nagymértékű, a rendelkezésre álló oldott oxigén a beszivárgási helytől számított néhány méteren belül teljesen elfogyhat. (Amint a következőkből kitűnik, itt jelentkezik dúsításra kerülő víz speciális előkezelésének a szükségessége.) Elvileg minden szerves anyag minerializálódhat. A szervetlen kötött C, H, N, S és P ionokból СО,, H 20, XO, és N0 3, S0 4 és P0 4 tartalmú szervetlen anyagok keletkezhetnek. A valóságban azonban ezt teljesen elérni nem lehet. A talaj is tartalmaz számos szervesanyag-félét. Sok ipari eredetű szerves szennyeződés (leginkább a mikroszennyezőanyagokról van szó) tel jes lebontásához a dúsító — biológiai — rendszer nem alkalmas. pH és C0 2 alakulása Az előző alapreakcióegyenletekből már kitűnik, hogy az aerob biológiai lebontódás folyamán CO, — mint egyik végtermék - szabadul fel, s kerül a vízbe, miáltal a víz pH értéke is változik, a víz agresszívvá válhat. Azonban a talajban kisebbnagyobb mennyiségben előforduló CaC0 3 és MgC0 3 tartalmú kőzeteket a keletkező CO, rendszerint mindaddig nem támadja meg, amíg mennyisége a mész—szénsav egyensúlynak megfelelő. На а CO, mennyisége nő, bikarbonát képződik. Ehhez azonban CaC0 3 vagy MgC0 3-ra, továbbá reakcióidőre (esetünkben tartózkodási időre) van szükség. Ha ezek egyike is elégtelen mértékű, a bikarbonátképződés elmaradása miatt a víz agresszívvá válik. (A geológiai viszonyok szerepe tehát jól érzékelhető.) Nitrogénvegyületek A nitrogénvegyületek aerob körülmények közötti oxidációjára (nitrifikációjára) az jellemző, hogy az oxidációs idő előrehaladásával az ammónia- és nitritkoncentráció csökken, a nitrátion-koncentráció pedig nő (4. ábra).
