Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK MÉRNÖKKÉPZÉS ÉSZAK-AMERIKÁBAN DR. RÁKÓCZI LÁSZLÓ

1 Műszaki közvéleményünk érdeklődik a tengerentúli egyetemi oktatás, különösen pedig a mérnökképzés iránt, a témakörről kialakult kép azonban eléggé hézagos, számos tekintetben téves. A kanadai, azaz lényegében az észak-amerikai egyetemi oktatási rendszer sokban különbözik az európaitól és ezen belül a miénktől. Ez a tény egyrészt érdekes összehasonlításokra ad alkalmat, másrészt szükségessé teszi annak tisztázását, hogy liol a helye a mi egyetemi diplománknak az amerikai egyetemi fokozatok skáláján, vagy hogy mit jelentenek a tengerentúli B.Sc., M.Sc. és egyéb címek. A közelmúltban alkalmam nyílt két tanévet tölteni Kanada nyugati részén fekvő Alberta tartomány egyetemének Mérnöki Karán és így közelebbről ismerkedhettem meg az ottani mérnökképzés részleteivel. Bár az albertainál lényegesen nagyobb múltú és létszámú egyetemek is vannak Kanadában és azokon, valamint az egyesült államokbeli egyetemeken kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak az oktatás gyakorlatában, annak fő vonásai lényegileg mégis azonosak mindkét országban. A kanadai egyetemi oktatás tanulmányozásánál a közoktatás rendszeréből kell kiindulnunk. Az iskolakötelezettség hatéves korban kezdődik. A 11. tanév végén egy alacsonyabb fokú, a 12. tanév végén pedig egy magasabb fokú érettségi vizsgát tartanak. A Líz tartomány közül négyben — Albertában is — az utóbbit tekintik az egyetemi felvétel alapvető követelményének és felvételi vizsgákat még csak egy-két egyetem rendez. Annak ellenére, hogy a tanmenet és a tankönyvek tartományonként különböznek, mindegyik egyetem elfogadja bármelyik tartomány érettségi bizonyítványával rendelkező diák jelentkezését. Az általános alapelvek szerint kidolgozott, minden egyetemre kötelező felvételi vizsgarendszer bevezetését 1969-re tervezik. A 20 millió lakosú Kanadában doktori fokozat adományozására feljogosított 59 egyetem és .'5(55 főiskola működik. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1967ben 214 000 volt. 1975-re 460 000 hallgatót várnak a felsőoktatási intézményekbe. A tandíj összege egyetemenként és karonként igen változó. A mérnöki karokon a kanadai átlag 1967-ben 530 dollár volt. Figyelembe véve, hogy egyetemi jegyzetkiadó vállalatok nincsenek, a tankönyvek és felszerelések pedig igen drágák, érthetővé válik a hivatalos statisztikai adat, mely szerint a kanadai diáknak egy tanév 1200 — 2000 dollárjába kerül. A különböző alapítványok, vállalatok és cégek által felajánlott ösztöndíjakból a beiratkozott hallgatók mintegy 1/6-a részesül. A tanév a legtöbb egyetemen két félévből áll és szeptember elejétől május elejéig tart. A négyhónapos szünet alatt a diákok nagyrésze munkát vállal, főleg a felsőbb évfolyamok hallgatói, hogy a következő tanév anyagi alapját megteremtsék. Három egyetem mérnöki kara „egész-éves" módszerrel dolgozik, egyesült államokbeli mintára, 3x3,5 hónapos szemeszterrel. Ennek előnye a tanulási idő lerövidítése, az épületek jobb kihasználása, de nehézséget okoz a tanerők elosztása, mert egy előadó csak négy szemesztert tanít két év alatt. A mérnöki karokon az alapoktatási idő négy év. Az előírt tantárgyak lehallgatása és a vizsgák letétele után az „undergraduate" hallgató külön végszigorlat,, vagy diplomaterv-védés nélkül megkapja a B.Sc. ( Batchelor of Science) fokozatot. Általában további egy éves, órarend szerinti tanulás, meghatározott számú vizsga letétele és szakdolgozat megvédése után jut a „graduate" hallgató a (Master of Science) 1 Dr. Rákóczi László mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. főmunkatársa (Budapest).