Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

•84 Zorkoczy Zoltán szén kisfokú kimélyülés van. Az átmenet felé közeledve jól megfigyelhető az 1965 őszére bekövetkezett feltöltődés, majd a gázló javulása. A gázló alatti mély üstben meglehetősen változatos mozgások zajlottak le. Érdekes, hogy az 1800 fkm alatt az árvíz után nagyfokú kimélyülés milyen szépen visszatöltődött. II. A cikolaszigeti (IÍW7—1832 íkm) jobbparti mellékáqrendszer rendezése A KMB 1964 novemberében fogadta el a Felsőduna 1842—1816 fkm közötti szakaszának általános szabályozási tervét, mely az egységes partvonal kialakítását és a mellékágöblözetek rendezését tartalmazza [20]. E terv birtokában mind a magyar, mind a csehszlovák oldalon haladéktalanul megindították a szükséges előkészítő munkálatokat, melyekre támaszkodva — az anyagi lehetőségek figyelembevételével — az 1966—1972 közötti hat évre irányozták elő az általános tervben foglalt munkálatok végrehajtását. Első lépésként elkészítették a cikolaszigeti jobbparti (magyar) és a doborgazi balparti (csehszlovák) ágrendszerek rendezési munkáinak kiviteli terveit. A terveket a KMB 1966. évi XXVIII. ülésszaka fogadta el [13]. A következőkben csak a cikolaszigeti ágrendszer rendezési tervét és az ennek alapján megindult munkálatokat ismertetjük, mivel mindkét oldalon azonos irányelvek alapján készültek a tervek és folynak a szabályozási munkálatok. Egy ágrendszeren belül is képet lehet tehát alkotni azokról a hatalmas munkákról, melyek a Felső-Dunán jelenleg folyamatban vannak. Az ágrendszer rendezési tervét az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi és folyamszabályozási csoportja készítette el. Az ágrendszer helyszínrajza a tervezett szabályozási művekkel a 22. ábrán látható. A kiviteli tervek készítése során tovább finomították az általános szabályozási tervben foglalt irányelveket. Ennek érdekében az ágrendszer részletes felmérésére támaszkodva hidraulikai és statikai vizsgálatokat végeztek és behatóan tanulmányozták a korábban épült mellékágelzárások és kísérleti jelleggel épült kavicsháttöltések viselkedését és hatását. A tervezésnél kénytelenek voltak a meglévő adottságokhoz is alkalmazkodni. A meglévő vezető- és partvédőművek miatt egyrészt a partok vonalvezetésétől eltérni nem lehetett, másrészt az egységes partvonal magasságát az átlagos terepmagassághoz alkalmazkodva lehetett csak megállapítani. Ennek következtében tehát az egységes partvonal vízszintes és magassági vonalvezetése kötött volt, sőt így közvetve kötve volt az a vízhozam is, melyet a középvízi mederben még össze lehet fogni. Az elmondottak alapján a tervezés tényleges feladata az volt, hogy az adott körülményeknek megfelelő állékony partvonalat alakítson ki és ezzel biztosítsa az alapcélkitűzést, a középvizek összefogását, a főmeder vízveszteségének minimumra csökkentését. A művek állékonyságával kapcsolatos tapasztalatok a tervezés időpontjáig igen kedvezőtlenek voltak. A szabályozási középvízszintet meghaladó árhullámok gyakran rongálták meg a partvédőmííveket és szakították el a vezetőműveket és mellékágelzárásokat. Ezért elsősorban a művek gyakori tönkremenetelének okait igyekeztek felkutatni, hogy a megépítésre kerülő, nagy költséget felemésztő új szabályozási műveket biztonságosan lehessen megtervezni.