Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

•76 Zorkoczy Zoltán kantyút állították helyre, majd ezután megépítették terv szerint mindkét oldalon a sarkantyúkat, a jobboldaliakat alulról felfelé, a baloldaliakat pedig — a legalsó kivételével — felülről lefelé haladó sorrendben. A munkálatokat 1964. december elején fejezték be. Ebben az évben gázlókotrást már nem végeztek. 2. A szabályozás kisminta vizsgálata

2 Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az előző fejezetben ismertetett kisvízszabályozási lerv alapján modellkísérlettel vizsgálta a nagybajcsi gázlós szakaszon, a tervezett szabályozási művek hatására várható mederalakulást. Az eredményeket a V. Hidromechanikai Főosztály 1964. november 16-i összefoglaló jelentése tartalmazza [22]. A modellkísérlet során megépítették az 1799,3—1805,5 fkm közötti Duna-szakasz mozgómedrű kismintáját 1:400 hosszúsági és 1:50 magassági méterarányban. A sarkantyúk elrendezésére 12, az építési sorrendre vonatkozóan három változatot vizsgáltak meg. A kísérletek eredményeképpen megállapították, hogy az eredeti terv szerinti sarkantyúkiosztás esetében létrejövő áramkép és a mélységek alakulása viszonylag kedvezőtlen ( 16. ábra). A sodorvonal csak a gázló alatt tér át a baloldalról a jobboldalra és a mélységek a gázlóban kedvezőtlenül alakulnak. Ezért a sarkantyúk hosszának, számának és elrendezésének módosításával több változatot vizsgáltak meg. Fokozatosan növelték a bal oldali sarkantyúk hosszát, számát és ezzel egyidejűleg csökkentették a jobb oldaliakét. Végül is úgy találták, hogy áramlástanilag legkedvezőbb elrendezést a 15. változat adja (17. ábra). Az építési sorrendre vonatkozóan a vizsgálatok lényeges eltérést nem mutattak. A kismintavizsgálat eredményeinek közreadásakor a szabályozási munkák az eredeti tervnek megfelelően lényegében már befejeződtek, és így a modellkísérlet megállapításainak figyelembe vételére mód már nem volt. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az összefoglaló jelentésben áramlástanilag legkedvezőbbnek ítélt 15-ös változatot még akkor sem lehetett volna megvalósítani, ha a modellkísérlet eredményei időben rendelkezésre állnak. A javasolt sarkantyúkiosztás — 15-ös változat — ugyanis ellentétes a már korábban — az 1949-ben készült általános kisvízszabályozási terv alapján [26] — megépült szabályozási művek hatására időközben kialakult tényleges állapottal. Ezenkívül a 15. változat sem biztosítja a gázlóban a tervezett hajóútméreteket és valószínű, hogy az 1803,5 fkm-nél lévő inflexió is kedvezőtlenül alakulna, bár erre a kismintavizsgálat alapján egyértelmű választ adni nem lehet. Meg kell azonban állapítani, hogy a modellben vizsgált változatok közül néhányat az eredeti terv bizonyos módosításával megvalósíthattak volna — hosszabb sarkantyúk a baloldalon, rövidebbek illetve kevesebb a jobboldalon — de lényeges változást ezek sem biztosítottak volna. A megvalósult helyzetet leginkább megközelíti a 2. változat (17. ábra), amely csak a bal parti sarkantyúk hosszában tér el attól. így ha a gázló javulása nem következne be, a bal parti sarkantyúk meghosszabbításával a szabályozás viszonylag egyszerűen és kis költséggel módosítható. A további javulás lehetősége azonban a megépült helyzethez viszonyítva — a modellkísérlet szerint — igen csekély. ! Az I. 2 és I. 3. fejezetet Ixívzuy István, я Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa állította össze.