Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK A TALAJCSÖVEZÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Ismerteti: DR. MAGYAR PÁL

1 It. Eggeismann: Akute Dränprobleme. Wasser und Boden 1909/1. A talajcsövezés nálunk is igen aktuális kérdéseivel a Wa.swcr und Boden című lap ez évi első füzetében két tanulmány is foglalkozik. A röviden ismertetendő első tanulmány szerzője, aki a Bremen-i Állami Lápkísérleti Állomás munkatársa, azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a mély lápterületeik vízrendezésénél, melioirációjánál a talajcsövezés növekvő gépesítése és új csőanyag alkalmazása során vetődnek fel. Ilyen kérdések: 1. a csőfektető gépek alkalmazása nedves talajokon, ami a csőleszívó hatást korlátozhatja, de emelheti is, és 2. a talajcsövek elhelyezési módjával és a csőanyag alkalmazásával együttjáró kis illesztési hézagok, melyekkel a csövek csekély vízbelépési felülete miatt a cső mellett a talajvíz nyomómagasságának megengedhetetlen mértékig való növekedése járhat együtt. Általánosságban nézve a talajcsövezés kérdését, a talajcsövezés három feltételnek kell hogy megfeleljen: 1. A talajcsőmélységet és a -távolságot úgy kell megválasztani, hogy a szabadon mozgó, felesleges víz a talajcsőárokig eljuthasson, 2. a talajcsőárokban, illetve a talajcső közvetlen környezetében a megfelelő szivárgási fellételek biztosítottak legyenek, hogy a víz akadálytalanul a csőbe juthasson, és 3. a talaj csőhálózaton belül a víz gyorsan levonulhasson a befogadók felől. A korábbi talajcsövezési technikát l'őleg az 1. és 3. alatti feltétel foglalkoztatta és ezt a kérdést meg is oldották. A kézi fektetés a 2. feltételt is szinte automatikusan kielégítette. Ugyanis a befektetett talajcsövet szalma, szecska, hanga, tűlevél-avar szűrővel vették körül és miután a kézi földmunka — a földkiemelés és visszatöltés folyamán — jellegénél fogva szakaszos volt, az előálló rövidebb-hosszabb munkaszünetek a nedves talaj kiszáradását, kedvező átalakulását előnyösen befolyásolták. Ha ezek a kézzel fektetett talajcsövek rosszul működtek, akkor az kizárólag a talajcsőmélység és talaj csőtávolság, illetve a hidraulikai méretezés hibás voltából adódott. A talajcsövezés gépesítése és az új talajcső anyagok (műanyag csövek) térhódítása a talajcsövezés költségeit erősen lecsökkentette, de ugyanakkor a gépi építéssel új nehézségek keletkeztek. Ezek részben odáig fajultak, hogy a gépi technológiával kifogástalanul talaj csövezett területeken helyenként a talaj nedvesebb volt, mini azelőtt, mikor a területet csak vápákkal víztelenítették. Szerző ilyen géppel megépített Lalajcsőrendszereket vizsgált, melyek Északnyugat-Németország nedves lapályain nagy számban fordultak elő. A talajcsövezéssel kapcsolatban általában le lehet szögezni azt, hogy a jó áteresztőképességű (A-s0,l m/nap, azaz ^ 1 • 10~

4 cm/s) talajoknál a talajcsőmélység és -távolság, a talajcső és az át nem eresztő talajréteg relatív és abszolút helyzetétől függő áramlási kép ismeretében megállapítható, de a kevésbé áteresztő vagy vízzáró talajoknál (mint aminő a pseudoglejek, barna erdőtalajok, podzolos talajok, tőzegtalajok) a talajban felgyülemlő, visszaduzzasztott csapadékvíz okozza a túlnedvesedést. 1 Dr. Magyar Pál mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa (Budapest).