Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vízhozamviérö műtárgyak 537és középvíznél szabad állnikás, nagyvíznél alvízi visszaduzzasztás van. A betétrész középső része háromszög vagy trapéz szelvény, melynek oldalhajlása 1:1. Trapézszelvény esetén a fenékszélesség a mérhető legkisebb vízhozamtól függően20 — 50 cm. A szélesküszöbű bukó rézsűhajlása legtöbb esetben 1:2 és 1:3 volt, egyedül a veszprémi műtárgynál alkalmazták 1:10 rézsűhajlást. A bukó meghosszabbított felvízi része megfelel a szabályozott mederméretnek és alaknak (3. ábra). A bukó felett lapvízmérce, rajzoló vízmérce és mérőhíd van. Eredeti terv szerint a hitelesítéshez szükséges sebességméréseket kisvíznél a bukó által létrehozott szűkítésben, míg közepes és nagyvíznél a bukó feletti vízmérceszelvényben kell végezni. A legkisebb vizek mérése köbözéssel végezhető. A megépült műtárgyakat lap- és rajzolóvízmércével felszerelték és rendszeres vízhozammérést végeztek. Az elmúlt 5 év alatt mért vízhozamok vízhozamgörbe körüli átlagos relatív szórása 6 — 10%. Ez az érték elfogadható. Az üzem során azt tapasztaltuk, hogy a bukók feletti szakasz rendszeresen feliszapolódik. Legnagyobb feliszapolódást a Csermely és Séd patakokon tapasztaltunk, ahol az egy-egy árhullám alkalmával lerakódott hordalékmennyiség 40 — 45 m

3 volt. A hordaléklerakódás szempontjából a Csermely, Séd és Zagyva patakokon rendszeres keresztszelvény felvétellel rögzítették a vízmérceszelvényben a feltöltődés időbeni változását, formáját és mértékét. Az adatok értékelése során megállapították, hogy a műtárgyban nem alakul ki párhuzamos áramlás (4. ábra). A sodorvonal hol középen van, hol pedig valamelyik part felé eltolódik. Ennek megfelelően holterek (V = 0) alakulnak ki, ahol a hordaléklerakódás igen intenzív, emiatt a műtárgy üzeme igen költséges lett. A hordaléklerakódások mértékétől és a tisztogatástól függően a vízállásvízhozam közötti kapcsolat időről időre változott és így hosszú időszakra érvényes hitelesítési egyenletet, illetve vízhozamgörbét nem lehetett szerkeszteni. Összefoglalva: Az oldalszükítést létrehozó széles küszöbű bukóval ellátott műtárgyak tehát a hordaléklerakódások és a mérési szelvényben kialakuló rossz áramlási viszonyok miatt nem felelnek meg a vízhozammérés követelményeinek. 5. Vízhozammérö műtárgy fenéklépcsövei oldalszűkítés nélkül Az 5. csoportba sorolt műtárgyak a patakszabályozás során szükségessé váló eséscsökkentő fenéklépcsők módosításaként születtek. Meghagyták a fenéklépcső (bukó) eredeti méretét, a felvízi szakaszt meghosszabbították, lap- és rajzolóvízmércék részére szükséges átalakításokat végeztek és mérőhíddal egészítették ki. A felvízi burkolt mérőszakasz a szabályozott meder folytatásaként létesült szűkítés nélkül (5. ábra). Ebbe a csoportba sorolt műtárgyak csak annyiban térnek el az előbbiekben tárgyaltaktól, hogy nem rendelkeznek oldalszükítést is létrehozó széles küszöbű bukóval. Valamennyi műtárgy hordalékos vízfolyásra épül. A műtárgyakban feliszapolódást nem tapasztaltunk. A műtárgyakban végzett mérések alapján vízhozamgörbéket szerkesztettek és megállapították, hogv a mérési pontok vízhozamgörbe körüli átlagos relatív szórása 10% alatt van. Ezeknek a műtárgyaknak hátrányos tulajdonságuk az, hogy a legkisebb vizek mérésére nincs meg a szükséges magasság és a legkisebb vízhozamok ingadozásaira kevésbé érzékenyek. Összefoglalva : A fentiek szerint kialakított egyszerű fenéklépcsők, amennyiben a legkisebb víznél biztosított a mérések végrehajtásához szükséges mélység, vízhozammérés céljaira jól megfelelnek. G. Vízhozammérö műtárgy fenéklépcsővel és kisvízi szűkítéssel A 4. és 5. alatt ismertetett műtárgyak hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölése és a legmegfelelőbb műtárgytípus kialakítása céljából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben modellkísérletet végeztek [9]. A modellkísérletek eredményei alapján először átalakították a Séd patakon Veszprémnél létesített műtárgyat és ezzel egy8 Vízügyi Közlemények