Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

526 Szabó László A mezőgazdaság szempontjából káros vizek elvezetésére, a Wizna-láp területén 4 főcsatornát (és rendszert: А, В, С és D) építettek ki, összesen 39 km hosszúsággal. A csatornaszelvények fenékszélessége 0,6 — 2,0 m, rézsűje 1:1 (illetve ásványi talajban 1:1,5), mélysége 1,0 — 1,5 m (átlagosan 1,2 m), esése pedig 0,2 — 0,6% között változik. A csatornák vizét a Narew vezeti le. Közepes hozamuk összege 0,208 m

3/s. A másodrendű vízelvezető csatornák hossza 164 km. Ezeknek a csatornáknak az egymástól mért távolsága általában 500 m. Hosszuk 1,5 — 3,0 km, fenékszélességük 0,5, mélységük átlagosan 1,1 m, rézsüjük 1 : l-es, esésük pedig 0,3 — 0,6%o- A harmadrendű csatornák általában 200 méterenként kötnek a másodrendűekbe. Ezek egyedenkénti hossza kb. 400 m, míg összes hosszuk eléri a 330 km-t. Szelvényeik méretei egyébként a másodrendű csatornák szelvényméreteivel egyezőek. Ezen a vidéken az átlagos csapadékmagasság 550 — 600 mm/év. Ebből a tenyészidőszakban nagyon kevés, mindössze 150 — 200 mm esik. (Nálunk az utóbbi értékek kb. kétszeresét mérik, sőt a Dunántúl nyugati felére a 400 mm-nél nagyobb tenyészidejű csapadékmagasság jellemző.) A növények vízigényéhez igazodóan, a tenyészidőben megfelelően elosztva 3 — 4 alkalommal mintegy 180 — 200 mm öntözővíz adagolása szükséges. Ennek megfelelően a Narew-ből átemelve max. 2,5—3,0 m

3/s öntözővíz helyszínre vezetése indokolt. Az öntöző főcsatorna 13 km hosszú. Szelvényének fenékszélessége 2,0, rézsűje 1:1,5. A szivárgási veszteség csökkentése érdekében a főcsatornát, 10 cm vastagságú homokágyazatot alkalmazva, 40x40x8 cm méretű betonlapokkal burkolták. A másodrendű öntözőcsaiornák összes hossza 35 km. A legtávolabbi öntözött terület a vízkivételtől kb. 30 km-re van. Az utolsórendű csatornák és az úthálózat vonalvezetésének változatait a 3. ábrán mutatjuk be. A láptalaj szivárgási tényezője függőleges irányban 5 — 8 m/nap, míg — a talajvízszín szabályozásánál nagyobb jelentőségű — vízszintes irányban átlagértékben mindössze 2,7 m/nap. Általában 10 hektáros táblák mintegy 200 m-es csatornatávolságát tekintve könnyen belátható, hogy a kiépített csatornarendszerrel a növények igényéhez és víztűréséhez igazodó talajvízszinszabályozás, a talaj csekély vízáteresztőképessége miatt általában nem biztosítható. Mivel a csatornák sűrítése semmiképpen sem lett volna gazdaságos, egyetlen javasolható megoldásként a talaj drénezése mutatkozott. A láp drénezését egyes táblákon kivitelezett égetettagyag-csövekkel (talajcsövekkel) és vakonddrénezéssel próbálták ki. 3. ábra. A csatornák és az utak vonalvezetésének változatai