Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel

ÁRVÍZVÉDELMI TÖLTÉSEK ERŐSÍTÉSE A LEGKISEBB KÖLTSÉGGEL DR. BOGÁRDI ISTVÁN

1 Az „Árvédelmi töltések védőképességének és a védőképesség gazdaságos növelésének vizsgálata a valószínűségszámítás módszerével" című korábbi tanulmányunkban

2 bevezettük az árvízvédelmi szakasz védőképességének eloszlásfüggvényét és a kifejthető legnagyobb védekezési munka alapján megállapítottuk a szakaszra jellemző védőképességet. A védőképesség eloszlás-függvénye az öblözetet védő töltésszakasz jellemzője, mert összefoglalva egyesíti a hidrológiai, hidraulikai, talajmechanikai stb. jellemzőket és a gyakorlati árvízvédekezési tapasztalatokat. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem új tervezési módszer, hanem olyan, az árvízvédelmi vonalak általános, számszerű jellemzésére szolgáló eljárás, amely segítséget nyújt az optimális fejlesztés megállapításához, de nem pótolja a részletes szivárgási, állékonysági stb. méretezést. Hazai viszonyaink között, mint ahogy azt már tanulmányok részletesen elemezték, valóban 1. a tóltésmeghágás, 2. a buzgár vagy altalajtörés, 3. töltésátázás vagy csúszás és 4. a hullámverés okozhat töltésszakadást. Mint láttuk a védőképesség meghatározása során a felvett mintaszelvényekben meg kell állapítani az egyes itt felsorolt jelenséget előidéző legkisebb vízszintmagasságot : h

l

t h

2, h

3, Л,-е

t. Nem javasoltunk, mert nem is javasolható általános képlet a vízszintmagasságok kiszámításához. A hivatkozott tanulmányban dunai példát mutattunk be. Ebben az esetben az adott talajmechanikai viszonyok között, az eddigi árvizek tapasztalatai szerint, a buzgárkárosodás és a töltéscsúszás jelensége jól leírható az alkalmazott képletekkel. Nyilvánvalóan más szakaszon a ténylegesen fellépő jelenséget legjobban leíró számítási képletet kell használni. Pl. ahol nincs, vagy minimális a fedőréteg, nem alkalmazható a hivatkozott tanulmányban (Vízügyi Közlemények 1968/4. 487. old.) a h

2-re vonatkozólag közölt (4) egyenlet, vagyis a mert a h, vízmagasság a zérushoz tart, s ez határértékben fizikailag lehetetlen. Tehát a fedőréteg nélküli szakaszon nem teljesülnek azok a közelítések, amelyek alapján a képletet levezették. Ilyenkor más módszer után kell nézni, a példa esetén a Bligh—Lane-eljárást alkalmazhatjuk. A tiszai védvonalak mentén sok esetben a hullámverés által növelt /i

4 vízmagasság szabja meg a védőképességet. Ennek szabatos meghatározására egy következő tanulmányunkban visszatérünk. 1 Dr. Bogárdi István mérnök, az Országos Vízügyi Hivatal árvízvédelmi és folyamszabályozási főosztályának főmérnöke (Budapest). * Bogárdi István—Máthé Zoltán : Árvédelmi töltések védőképességének és a védőképesség növelésének vizsgálata a valószíníiségszámítás módszerével. Vízügyi Közlemények, 19(58/4.