Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Dávid László: Az öntözőrendszerek vízfogyasztásának jellemzői a Tisza-völgyében

AZ ÖNTÖZŐRENDSZEREK VÍZFOGYASZTÁSÁNAK JELLEMZŐI A TISZA-VÖLGYÉREN DR. DÁVID LÁSZLÓ

1 Hazánk természetföldrajzi, gazdasági adottságai mind nagyobb mértékbeli követelik meg a vízgazdálkodás széleskörű gyakorlati alkalmazását. Ennek egyik alapfeltétele az állandóan változó vízkészletek és vízigények folyamatos ismerete. Eléréséhez törekednünk kell azok egyre pontosabb meghatározására. Tanulmányunkban e feladathalmaz egy részével, a vízfogyasztás időbeni és. mennyiségi változásának jellemzésével kívánunk foglalkozni a Tisza-völgyi öntözőrendszerekben. Továbbá ismertetjük azokat a következtetéseket, amelyek az öntözőrendszerek kialakításánál és a vízkészletek elosztásánál játszhatnak szerepet. L Az öntözőrendszerek vízfogyasztásáról általában Az öntözés és halastógazdálkodás vízfogyasztása mértékadó évben a veszteségekkel együtt mintegy 1,5 —2 milliárd m

3-t tesz ki jelenleg Magyarországon. Ez a Balaton víz készletével közel azonos, évről-évre növekvő vízmennyiség és az ország évi teljes vízfogyasztásának körülbelül a fele. Legnagyobb része, kb. 95%-a, a felszíni vízkészletet terheli. Az öntözési és halastavi vagy együttesen a mezőgazdasági vízigények kielégítése kétféleképp biztosítható: vízszolgáltatással vagy közvetlen termelői vízszerzéssel. Az első esetben a hasznosító az öntözőrendszer ún. vízszolgáltató rendszerébőt kapja a vizet, míg a másodikban közvetlenül maga termeli ki a helyi felszíni vagy felszín alatti készletből. A mezőgazdasági vízigények döntő részét (75—80%-át) a felszíni vízkészleteket forgalmazó öntözőrendszerekből elégítik ki, és így az öntözőrendszerek vízfogyasztása végeredményben jellemző a mezőgazdasági vízigényekre. Öntözőrendszeren a továbbiakban olyan domborzati és hidrológiai viszonyok által meghatározott mezőgazdasági vízgazdálkodási egységet értünk, amely vízzel ellátott mezőgazdasági területek (öntözőtelepek, halastavak), valamint egyéni és közös érdekeltségű vízszállító és elvezető berendezések okszerűen egymáshoz kapcsolt láncolatából áll és valamely természetes vízkészletet hordozó hidrológiai képződményre (természetes vízfolyás, tározó, tó stb.) települt fővízkivétellel látható el vízzel. A meghatározásból következően üzemi szempontból az öntözőrendszer két részből, vízzel ellátott területekből, ún. vízhasználatokból (öntözőtelepekből, halastavakból és azok belső vízszállító műveiből, elsősorban területi létesítményekből) és a vízszállítást, az elosztást, valamint az elvezetést biztosító vízszolgáltató művek (elsősorban vonalas létesítmények) láncolatából, az ún. vízszolgáltató rendszerből tevődik össze. A vízhasználatokat a termelők, a vízszolgáltató rendszert pedig a. 1 Dr. Dávid László mérnök, az Országos Vízügyi Hivatal főmérnöke.