Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Lampl Hugó: Sajó Elemér

434 Lampl Hugó kezdjük, de majd csak akad annyi, hogy az előmunkálatokat elvégezzük és a terveket elkészítsük, hogy mire meglesz a pénz, a munkákat késedelem nélkül el lehessen kezdeni." Ekkor Sajó a jelenlevő minisztertől szóbeli megbízást kap, hogy haladéktalanul kezdje meg az előmunkálatokat. Egy hét múlva már dolgozott a Kőrösvölgye vízhasznosításának tanulmányozására felállított kis tervezőcsoport, melynek személyzetét a Kikötöépitő Igazgatóság gyakorlott tervezőgárdájából válogatta össze. Amikor aztán az öntözéses gazdálkodás 1937-ben olyan váratlanul és ötletszerűen időszerűvé vált, ennek a négy évvel ezelőtt tett intézkedésnek volt köszönhető, hogy az annyira sürgetett munka késedelem nélkül érdemileg is megkezdődhetett. Még a „Vízügyi Közlemények" szerkesztése is felkelti figyelmét. Minden cikkről négy nyelven összefoglalót írat, melyet a külföldre küldött lappéldányokhoz csatolnak. Nagy visszhangja volt ennek az újításnak külföldön. A szaklapok az egyes érdekesebb cikkeknek mind gyakrabban bővebb kivonatát, sőt fordítását is kérik és ezeket lapjukban ismertetik. Ennek eredménye, hogy cserébe sok külföldi kiadványt kap a vízügyi könyvtár. Számos cikk, tanulmány és könyv jelent meg még halála után is, amelyeknek csíráját vagy magvát még ő ültette el tanítványaiban. Ő mondotta: „Minden ember annyit ér, amennyi értéket szellemi munkájával termel és örökségképpen hagy utódaira". Máskor pedig azt mondta: „Csak azt a munkát lehet érdemnek tekinteni, melyet a kötelességszerű munkán túlmenően" — a mai nyelven, terven felül — „teljesít az ember". ^ ^ ^ Szolgálati idejének leteltével nyugdíjazását kéri, és nem sokkal utána 1934 szeptember 24-én meghalt. Szülőfalujában, Őrszentmiklóson temették el, és mikor két év múlva, 1936. október hó 1-én ünnepi keretek között megindítják a Körös-völgyi öntözések céljait szolgáló békésszentandrási vízlépcső földmunkáit, a Körös-völgyi Vízhasznosítási Társaság elnöke az első kiemelt ásónyom földből egy maroknyit, művészi kivitelű bronzurnába zárt, melyet 1937. október hó 16-án ünnep keretében helyeztek Sajó Elemér őrszentmiklósi sírjára.