Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Lampl Hugó: Sajó Elemér

428 Lampl Hugó tervezési és építésvezetési munkáinál szerez gazdag tapasztalatokat. Ennek birtokában dolgozza ki az építésvezetés alapvető gyakorlati szabályait, többek között a grafikus munkaterv készítését és az építőmunkák előrehaladásának grafikus ellenőrzési módszerét. Ez az 1898-tól 1906-ig tartó munka vízügyi szolgálatának első szakasza. Ez alatt, a Bega csatornázásánál eltöltött idő alatt, jelent meg a ,,Kamara-zsilipek kövezett kamarákkal" című tisztán mérnöki vonatkozású kérdéssel foglalkozó első tanulmánya is. Amikor aztán 1906-ban a Soroksári-Dunaág rendezési munkálatainak kirendeltségéhez került, kitűnő munkája hamarosan elismertté tette a hivatalra váró nehéz kérdések megoldásához szükséges szaktudását és szervező készségét. Itt hajtott szárba és terebélyesedett el tudása, majd itt érlelte meg munkásságának legszebb gyümölcseit. Mint a Soroksári-Dunaág felsőtorkolati hajózsilipének, mai néven a Kvassay hajózsilipnek tervezője, majd építésvezetője, ő volt a hivatal tulajdonképpeni főnöke, irányítója és lelke. Végtelen szerénységgel párosult képességével megszerzi kartársai nagyrabecsülését. Sohasem éreztette senkivel szemben fölényét. A háttérből többnyire ő irányította a munkákat, de még csak egy sikeres jelenet, egy-egy eredményesen befejezett műtárgy építésének lezárása után sem jelent meg a nyílt szinen. Ez a szerénység volt állandó sikereinek egyik titka. Szerénysége mellett azonban szívósan és mégis rugalmasan kitartó volt. Ha akadályba ütközött, nem erőltette a dolgot tovább, hogy kedvezőbb körülmények, újabb érvek gyűjtése után újból felvegye a harcot, és azt a győzelemig folytassa. Munkásságának eredménye feletti örömét legfeljebb egy rejtett, néma, de megelégedettséget sugárzó különösen derűs mosolyával fejezte ki. Sikereivel sohasem dicsekedett, pedig a babérok nagyobb része mindig őt illette meg. Megelégedetten mosolygott, ha valakinek a munkájával különösképpen meg volt elégedve és munkatársai valamennyien igyekeztek kiérdemelni ezt a mosolyt. Ha össze kellett állítani valamelyik előterjesztésének alátámasztására egy kimutatást, költségvetést vagy számítást, „légy szíves segíts nekem, készítsd el számomra. .." szólt egyik referenséhez. „Sürgős"?, kérdezte az illető. „Nem, ráér holnap reggelig is" válaszolta jól ismert sajátos mosolya kíséretében. És mindig meg is lett reggelre a „nem sürgős" munka. És ekkor a „köszönöm" szóhoz még derűsebben mosolygott. Ez volt a külön jutalom, amit annyira értékeltünk, és ez volt az, ami Sajó Elemért mint embert és munkatársat jellemezte. Vízügyi szolgálatának második korszaka a Soroksári-Dunaág kirendeltségéhez 1906-ban történt beosztása és a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kormánybiztosságának 1921. augusztus 12-én történt felállítása között eltelt 15 évre terjedi. Pályájának ebben a szakaszában dolgozza ki a Soroksári-Dunaág rendezési munkálataira vonatkozó terv alapelveit. Maga készíti el a /elsőtorkolati hajózsilip részletes tervét és kiírási műveletét, amellyel a műtárgy alapozási módja tekintetében, versenyre hívja a magyar vállalkozói kart (2. ábra). Erre az időszakra esik a felsőtorkolati hajózsiliphez csatlakozó művek tervezése és építése is. Itt fejlődik ki minden újabb építőanyag, építési módszer, vagy bármilyen korszerű berendezés és eljárás iránti érdeklődése, valamint azok alkalmazásba vételére és kísérleteknek haladó szellemben való elvégzésére ösztönző hajlama. Első dolga a hajózsilip betonmunkáinak korszerű elvégzése érdekében szükséges betonkeverési kísérletek végrehajtása. Ebből a célból megnyeri Kvassay Jenő hozzájárulását a Csepel-sziget csúcsán, a felsőtorkolati művek munkatelepén